Nem vacakolok ! |
|
Annyit és ahányszor lehet.
2002. 12.
Pierre alias Szatyor -------- Köszönöm TJP önzetlen segítségét, amely nélkül nem létezne ez az oldal. -------- Archives 2003. 01. 2003. 02. 2003. 03. 2003. 04. 2003. 05. 2003. 06. 2003. 07. 2003. 08. 2003. 09. 2003. 10. 2003. 11. 2003. 12. eleje -------- Akiket szeretek: De'billog Fisher99 miles neuroLOGia Plastik Roboblog Wotan... Bp.underground emese's photo blog 
|
Tuesday, December 31, 2002
Uccsó nap az évben ! Ilyenkor lehet nagy fogadalmakat tenni (reggeli futás, nuku dohányzás, nyicsta trip, nem csapom be a BKV ellenőrt és a nagymamát sem eszem meg), amit aztán másodikán már el is felejthetünk. Questa donna ch'andar mi fa pensoso... (Kettő NAGY piros pont, ha megvan az idézet forrása, bár cseppet sem könnyű kérdés) A számadás és belegondolás napja IS ez. Ez évben sem lett tetkóm, fülbevalóm, pircingem vagy ötösöm a lottón. Magamtól még mindig nem bandzsidzsampingolok. Nem lettem szebb, magasabb, se nem erősebb (bár nőtt egy tyúkszem a talpamon, amit tiszta szívből utálok). Talán a hajam is kevesebb lett, de ma még nem számoltam meg. Hogy belül ? Szeretném hinni, hogy jó úton járok és értem a jeleket. Az a pici kis örömködő emberke a fejemben, mindig ezt súgja megerősítésképpen. A legfájóbb pont mégis a behozhatatlan idő, ami mindig tudatosítja bennem, a múlásában rejlő erejét. Nem érdemes fogadkoznom, mert csak megszédülök a lehetőségtől. Miközben Beautiful South Dream a Little Dream-t hallgatom, csak egyszerű dolgokat tervezek jövőre. Például megtanulom kezelni a mosógépet, ami nevében automata, de képtelen különválogatni a színeset a fehértől. Lassan már összeállíthatok egy portfoliót a fehérneműimből. Aztán ha fel akarok csípni valakit, akkor nem fogom rögtön arról faggatni, hogy miért nem kíváncsi annyira az én felsőtestemre, mint én az övére. Bár nem érdemes fogadkoznom, mert úgysem tartom be. Vagy mégis ? Megfogadjam ? Nem fogok visszaélni anyám nyugdíjszelvényével. A rossz dolgok tapasztalatát pedig továbbra is nyereségként könyvelem. Mit is akartam még..... Ja igen ! Pont egy éve nem dohányzom. Monday, December 30, 2002
Megkísérlem csokorba szedni az arcomat, de egyre nehezebben tudom az alsó szempillámat a felsőhöz közelíteni. A táskák erőből dolgoznak és a megfélemlítés a fegyverük, amíg az enyém a tivornya. Ma reggel a sötét kirakat előtt téblábolva, nem volt szerencsém felismerni magamat. Az a fószer, aki (ha élhetek ezzel a költői túlzással) visszanézett, nem is emlékeztetett arra a muksóra, akinek az adott időpontban az üvegben kellett volna lennie. Talán a bájgli... Mondtam anyámnak, hogy sok lesz az a mák... Nyakunkon a szilveszter is ! A pörgés szent éjszakája ! Persze most kellene a legbetmenesebb formámat mutatni, ehelyett megállíthatatlanul csöpög az orrom, ami önmagában is egy felhívás a dunábaugrásra. Kétszáz papírzsebkendőt hordok folyamatosan magammal. Félve, hogy elfogynak, minden eccerhasználtat gondosan megőrzök, hátha szükségem lesz rá. Nem csak a fejem nagy a takonytól, hanem a zsebeim is. Bárhova nyúlok, ott vannak. Talán a Michelin-baba is náthás volt, amikor logo lett ? A titok állítólag a mézes fokhagymában rejlik ! Mézes fokhagyma... Szent Kleofás ! A nagy gondom az, hogy ha sikerülni is megennem egy fél kilót ebből a kavarcsból, és esetleg rendbe is jönnék tőle, akkor milyen fájjin szaggal kellene behódítanom valakit a társaságból ? Egy bulin a közízlés bizony fokhagymaellenes. Ha szerencsém van, akkor ijedtemben meggyógyulok ! És ha nem ? Nem lehetne eltolni egy héttel az évvégét ??? Saturday, December 28, 2002
Imádok könyvet kapni ! Sok könyvet pedig még jobban ! Persze gyerekkoromban utáltam az ilyen ajándékot. Egy nagyon kopasz rokonbácsitól például mindig a Fiúk Évkönyvét kaptam Karácsonyra. Sohasem az aktuálisat, hanem néhány évvel korábbit. Nem csokit vagy meccsboxot vagy gépfegyvert vagy bőrlasztit hozott, hanem a Fiúk Évkönyvét. És nekem mindig meg kellett köszönnöm neki és még mosolyognom is kellett hozzá és ő mindig elmagyarázta nekem, hogy mennyire fontos olvasni és csak akkor leszek teljesértékű tagja a társadalomnak, ha sokat olvasok. Azt ugyan nem értettem, hogy a Fiúk Évkönyve unalmas sorai mit adnak nekem és talán a nagyon kopasz rokonbácsi sem tudta ezt. Aztán a héten a kezembe került egy régi kötete ennek a sorozatnak és felidéztem magamban a gyerekkoromat a nagyonkopaszrokonbácsival, aki persze régesrégen meghalt. De a sorozat örökre Rá emlékezik. Talán Ő is csak ezt akarta akkor... Monday, December 23, 2002
Egy nap múlva Karácsony ! Mint mindig, most is felkészületlen vagyok, mert váratlanul ért, hogy mennyi mindent kellene nekem intéznem. Aztán meg tegnap este megnéztem a Valóvilág utolsó estéjét. Igaz, eleddig keveset láttam, de ez cseppet sem von le a műsor értékéből. Hiszen csak akkor lehetne levonni belőle, ha lenne benne valami. Most sem bírtam az elejétől a végéig, mert oly mértékben idegesített Stohl Buci hanghordozása, szellemi degenerációja és személyeskedése a nézőkkel és ezekkel a szerencsétlen villalakókkal, hogy el kellett kapcsolnom többször a csatornáról. Hogy kik és milyen szempontok alapján teszik ki teljes igénytelenségnek az ilyen műsort, azt bizony nem tudom. Hogy milyen hatalmas lehetőségek vannak egy ilyen monstre adásban, azt bizony sejtem. Hogy mennyire hülyének érzem magam, mint néző, azt bizony TUDOM. Ez pedig a legrosszabb. Vége a káprázatnak és megkezdődik a tépelődés, folytatódik az ellenállás. És természetesen ezért nem kell egyedül a műsorvezetőn elverni a port. Kirakták a kirakatba (igaz, ő is ezt akarta) és mondták neki, hogy "ügyes légy, merkell nekünk a csudasok pénz !" Valóvilág. Jakuzziban sörözgetni az udvaron decemberben vagy négyen összekötözve téblábolni egy egész napot, " hogyan is fogunk így most szoláriumozni ?" Valóvilág. Mit tettem rosszul az előző életemben ? Miért nem születtem a valóságba ? Miért kellett nekem eddig ennyi hátrányt szenvednem ? Félre búbánat, kezdődjék a Karácsony ! Nektek is ! Saturday, December 21, 2002
Ezt például hova kell raknom, hogy ne itt legyen, mert nagyon zavarna, ha valaki azt gondolná, hogy én csináltam. Szatyor Kizártam a tolongó arcokat, becsuktam az ajtót és Pat Metheny First Circle számával ajándékozom most meg magam. Kell a segítsége. Rögtön utána rányomok egy kis Blu Mar Ten-t és szörpintek mellé egy feketét. Felkészülök a délutáni rohamra. Nehezen tudom magamba fojtani néha a gyilkos ösztöneimet, amikor egy vásárló minden mindegy alapon - "csak óccsó" vagyéppen "kődrága" legyen- próbál meglepetést okozni szerettének. Hosszú perceken keresztül tudnék ugrálni a homlokán és közben azt üvőlteném neki : "Látoooood ???? Én meg ennek örülök !!!!" Senki semmire és senkire nem figyel, csak az árakra. Az ár határozza meg a szeretet nagyságát és az egyetlen mércéje lett a Karácsony ünnepi hangulatának. Egy csipet Mezzanine from Massive Attack. Senkit nem tudnék ezek után lelőni, pedig a lefűrészelt duplacsövű folyamatosan ott ólálkodott a gondolataimban. Kezdenek végre a helyükre kerülni azok a kedves kis fazonok a fejemben, talán lenyugszanak. Még nem sejtik, hogy a harc folytatása következik. Hangolok. Where Did You Sleep Last Night (vagy egyeseknek My Girl ), mert ez a Cobain gyerek örökké kisért. Hálás is vagyok Neki. De befejezetlen maradnék, akárcsak Ő... Mielőtt kitárom az ajtót, csak úgy ráncfelvarrásképpen Free Your Mind, igen, az En Vogue soulistái a bakterok szaktudásával vezetnek a kellő vágányra ! Akkor rajtaaaaaaaa........ Szatyor Friday, December 20, 2002
Most, hogy számos szemöldök- és billentyűkombinációt kipróbáltam és mert sík hülye vagyok a Tisztelt Számítógép Úrhoz, ezért visszafogottan küldök Nektek egy nápolyi dalt. Amikor ismeretlen helyen tapogatózik az ember, akkor egy kis megfontoltság bizony előnyös lehet. Nadeha lenyomok megfontoltan négynyolchetven billentyűt "press any", akkor hogyan legyek elővigyázatos ??? Most akkor nyalhatok....? Szatyor Valahogy el kellene kezdenem.... Hajdan vettem magamnak egy tévét. Arra gondoltam, hogy együtt kellemesen agyoncsapjuk az unalmasabbnak ígérkező perceket. Beengedtem a lakásomba, kitártam előtte az ajtómat, mert azt hittem, hogy szórakoztató és szellemes. Először csak a nappaliban riszálta magát. Megengedtem, hogy a hálószobámba is bejöjjön. Hozzám simult és kényeztetni próbált. Elcsavarta a fejemet a fényével. Azt hittem, hogy a csodavilágba léptem. Vele mindent könnyebb lesz elviselni - gondoltam. Szerettem. Aztán a legintimebb dolgaimat is magának kezdte követelni. Meguntam. Szóval mostanra a fejemre nőtt és amputálni fogom ! Szatyor |