Nem vacakolok ! |
|
Annyit és ahányszor lehet.
2002. 12.
Pierre alias Szatyor -------- Köszönöm TJP önzetlen segítségét, amely nélkül nem létezne ez az oldal. -------- Archives 2003. 01. 2003. 02. 2003. 03. 2003. 04. 2003. 05. 2003. 06. 2003. 07. 2003. 08. 2003. 09. 2003. 10. 2003. 11. 2003. 12. eleje -------- Akiket szeretek: De'billog Fisher99 miles neuroLOGia Plastik Roboblog Wotan... Bp.underground emese's photo blog 
|
Friday, January 31, 2003
Fekszekk. Megint a Brigi.... Ez a bojlertestű, szopornyicás mosónő, addig beszélte tele a Kedvesem fejét az egészséges életmóddal, hogy a tegnapi velőscsontparádé után, ma ki kellett futnom vele a Szigetre meg vissza, a kor divatja szerint 'azonnali kalóriaégetés végett'. Próbáltam gondosan elmagyarázni, hogy egy ilyen intellektuális jellegű összejövetelnek valóságos kvintesszenciája túlzabálást követő testenkivűli élmény, amit bizony csak megfelelő mennyiség elfogyasztása esetén érhet el az ember és ez nem kalóriafüggő. Amikor ez a viszketeg tehén (értsd Brigi), megtudta a tegnap esti programunkat, rögtön kiverte a biztosítékot Kedvesem fejében, eképpen: "velőscsoooont ???? há' lógni fognak a melleid tőle ! ". Aztán tudományos megalapozottsággal neki láttak feltérképezni testük árnyékos oldalait. Több se kellett tovább, kész tervekkel állt elém a Kedves. Nekem mától kötelességem vele futni minden nap, mert egyedül Ő bizony nem mehet, mert fél és ha én nem megyek vele, akkor szégyelljem magam, mert csak kihasználom és aztán hagyom elértéktelenedni az Ő testét. És akkor emiatt Ő, már nem fog tudni teljes életet élni és különben is minden férfi egy piszok fráter. Kapcsolatunk tehát borotvaélen táncol, de ma még megmentettem. Rohangásztam egyet a pomponos sapimban, miközben a jól definiált izomkötegeim élet-halálharcot vívtak egy kis levegőért. Most pedig fekszekk. Ma éjjel biz' isten odaosonok Brigiék házához és felfirkálom a falra: "Dagatt Brigi". Élménykereső magatartással bíróknak pedig ajánlom, a Jazztaminute Presents Jazz N Bass 14-t, a Kultiplexben ma este 10-kor. Thursday, January 30, 2003
A kémek jelentése alapján, szerdán még igencsak kétséges volt az akció kimenetele különösen, hogy ismeretlen tettesek megakadályozták a célpontok helyszínre érkezését. A felderített célpontok ma estére véglegesen stabilizálták pozíciójukat. A megsemmisítésükre induló titkos kommandó nyolc főből áll, kik szoros kapcsolatban állnak egymással. Mindannyian tisztában vannak azzal, hogy sikeres küldetés esetén megmentik a Világegyetemet, de még a Földet is. Feladatuk: becserkészni a célpontokat, ellehetetleníteni azok menekülését, elkerülni a kiverésükből eredő kockázatokat, végül teljesen megsemmisíteni őket. A hadműveletet négy részre osztották. Első fokozat: a célterület teljes körbezárása, elfoglalása, az ellenszegülők kiiktatása Második fokozat: a célpontok becserkészése, aprólékos átvizsgálása, gyenge pontjaik légi csapással történő kilövése, az esetleg szétoszlott ellenség összeterelése a teljes megsemmisítéshez Harmadik fokozat: a végrehajtott hadműveletből eredő károk azonnali feltérképezése, értékelése Negyedik fokozat: visszatérés a bázisra Már öt szövetséges - köztük 2 darab 140 kilós nehézbombázó - tartózkodik a térségben. A hírtelevíziók értesülése szerint: nem figyelmeztető lépésről, hanem nagyarányú és folyamatos csapásmérésről van szó, amelynek az a célja, hogy felszámolják a célpontok ellenséges viselkedését. A mai napon tehát ennek a titkos kommandónak a tagjai, minden eddiginél nagyobb elszántsággal lendülnek támadásba, hogy akár életük árán is teljesítsék küldetésüket. Fegyelem és kitartás jellemzi őket. A hadműveleti zóna helye: Óbuda. Időpontja: ma este - 19 óra 30 perc 00 másodperc Az akció fedőneve: "ve-lős-csont-za-bá-lás" Baljós előérzetem van. Laci barátom még a hétvégén elkérte a kocsimat, mondván hogy olyan egészséges kinézete van és biztosan eljutna vele Triesztig, ahol fellép a Masashi Mishiro Dance Company, ahova ő mindenképpen és lélekszakadva, de el akar jutni: nézni és befogadni. Menjek vele, de ha nem, akkor csak a kocsim, legrosszabb esetben is szerdára biztosan visszaér. A szellemi felfokozottság ilyen mértékű megnyilvánulása mindig felvillanyoz, de magamra nemet kellett mondanom egyéb csipcsup ügyem intézése miatt, a kocsit meg vigye csak. Lacit egyébként a Práter utcában ismertem meg, ahol egy szerencsés véletlennek köszönhetően találkoztunk egy kocsmai verekedés során, miközben megütni való helyet kerestünk egymáson. Na nem mondom, hogy kikötői rakodómunkásokat megszégyenítő impozáns felsőtestem egy pillanatra is megrémítette volna, de ez már így szokott lenni, ha az ember nem teljesen ura a tudatának. Az értelmiség nagy tömegei szívesen kötnek egymásba az ilyen tipusú helyeken, szélnek eresztve a tiszta, friss intelligenciájukat. És miközben a masszív kancigányok a térdüket csapkodják a röhögéstől, a randalírozó ifjúság gondos koreográfia alapján amortizálja le magát. Egy-egy ilyen összecsapáson a másikról, első kézből szerzett információ, mentes minden sallangtól, hiszen nyílt és tiszta, akárcsak egy jól bevitt kombináció. A kocsma életreszóló barátságok melegágya is lehet. Laci és közöttem a kapcsolat tehát erős oszlopokon áll. És bár mindig tisztelettel adóztam érzékenységének, sajnos a hirtelen természete még sokszor lidércnyomásos helyzetekbe tereli a fiút. Azért próbálok nem aggódni az ostoba fejéért, mert végül is a trieszti kocsmák is tele vannak meleg, emberi érzésű rakodómunkásokkal... Wednesday, January 29, 2003
Az tegnapi kis sátánfajzat telefonált az imént és azt kérdezte, hogy "nem haragszol rám, ugye ? olyan jó volt nálad...szeretlek téged." Én is szeretlek, gyere máskor is...baszmeg Kattintgattam összevissza aztán hirtelen szóhoz jutottam.... A tegnapi megpróbáltatásokat egy, tápláló ételekben és alkoholban gazdag vacsorával koronáztam meg. Persze a cechet nem én álltam, hanem egy összetöppedt fiatalember, akinek valami súlyos gond ücsörgött a vállán és tőlem várta annak elűzését. A fizetés pillanata volt ez a fiatalember számára, mert bizony fizetnie kellett egy munkámért, sokadik halasztás után és emiatt volt ő ennyire vigasztalhatatlan. Kemény többhónapos munkám javadalma susogott a táskájában és ő nem akart megválni tőle. Miközben nemtomhányadik öblös pohár Remy Martin XO fantázianevű immunerősítővel egyesültem és már én is tudtam mosolyogni, ezalatt nemtomhányadik sorscsapását ecsetelte nekem. Szerepelt benne váratlan motorcsere, haldokló rokon, pénzpiaci összeesküvés, aztán még leesett, összetörött, átcsoportosított, elvágott, kiégett, veszteséges, etecera... És most jön az éca... Végighallgattam, sőt tragikusabb részeknél a szemöldök összeráncolással is jeleztem együttérzésemet. Hallgattam, hallgattam, aztán eccercsak hirtelen mélyen a szemébe néztem az alaknak és jól artikulálva annyit mondtam, hogy nekem sajnos most már mennem kell, mert kint vár az utcán az az ember (közben a tekintetemet kifelé meresztettem), akitől most vásároltam meg a kocsiját . - Már csak ki kell fizetnem neki az árát, a TŐLED kapott pénzből. Hátrafordult és kinézett az ablakon, ahol éppen egy, a kocsija mellett álló férfi nézegette türelmetlenül az óráját. A kocsin nagy betűkkel ez állt: ELADÓ. A vendéglátó fiatalember keze erőtlenül nyúlt a táskájába és megtört tekintettel adta át a járandóságom. Titokban megsúgom ám, hogy nem is vettem autót egyet sem, csak konspiráltam egy kicsit. Így aztán most olyan gazdag lettem, hogy el is mentem a könyvesbótba bevásárolni. Csokit is vettem, táblával. Ja, és a Kedvesemnek is megvettem azt a rondaződ táskát, amiért többször elvonszolt engem egy bizonyos kirakathoz "neked is tetszik???" sóhajokkal és most bedugtam a párnája alá. Mermegérdemli... Tuesday, January 28, 2003
12 óra 30 perc Rudinak egyszerű az algoritmusa: ha valamije nincs, akkor kér tőlem, ha pedig túl sok van, azt rám sózza. Ma délelőtt is ezt a programot futtatta le. Amikor beállított hozzám, a bal keze egy hatévesforma gyerekben végződött. Ápolt, barnahajú, patkányarcú, nem túl rokonszenves kisfiúban. Rögtön felismertem, hogy ez Rudi egyik fia, amiből három is van neki. Az a fajta gyerek, akit ha egyszer lát az ember, nem felejti el többé. Most is folyamatosan káromkodott a kis takonypóc, miközben nagy svunggal rugdosta Rudi lábszárát, mintegy nyomatékosabbá téve mondandóját: "hampurgert akarok, hampurgert baszmeg...". Mert éhes volt a kis csibész. De Rudi, a szabadelvű apa, nem is erre a lényegtelen tényre hívta fel a figyelmemet, hanem arra, hogy neki bizony átkozottul fontos tárgyalásra kell mennie és nem viheti magával a picikét, aki egyébként beteg és nincsen neki más ápolója. Ezt meg is erősítette az a hosszú takonycsík gyermek kabátujján, ami hivatalos a fikatörlőhelyet demonstrálta. A sors fintora, hogy Rudi nővére útközben elakadt és kizárólag ezért és most és csak kivételesen... - Mennyi időre ? - kérdeztem riadtan. - Áááá, csak kábé két órára ! - válaszolta. - De mihez láncolhatnám hozzá ? - tettem fel a praktikus kérdést. - Áááá, téged nagyon szeret, jól kijöttök majd egymással. Sokat szokott téged emlegetni és mindig mosolyog közben ! - próbálkozott Rudi, miközben a fiúcska jeges undorral mért végig. Most nem képzelem el, hogy milyen szövegkörnyezetben kerülök terítékre a gyerek szájából, mert éppen eszik a kicsike és utána társasjátékozni fogunk. Talán pirospacsizni. Márcsak 79 perc van hátra... 15 óra 20 perc Na most az van, hogy az alattomos Rudolf telefonált, hogy késik, de ne izguljak ám cseppet sem, mert siet ! hahaha...Átlátszó trükk ! Bécike (vagyhogyafaszombahívjákeztakölköt) egy kis energiagombóc, be nem áll az a mocskos szája, mindent szétszed, eltör vagy leharap, de minimum belerúg. A társasjáték nem jött össze, beszélgetni nem akar, elmenni nem lehet, jár-kel egyfolytában és folyik a taknya mindenfelé. Amíg kockacukrokat kizabálta cukortartóból, addig nyugodt volt, de most már az is elfogyott és kezdek félni tőle... Most éppen a hörcsögöt nyomogatja, "sipójj baszmeg" kiáltásokkal. Nem vinné el valaki ...? 17 óra 55 perc Elmentek. Utoljára két kézzel kapaszkodott a nadrágszáramba, a takony végigfolyt az arcán és telitorokból azt visította, " Neeeeem akarok elmenni, baszmeeeg ! Jóóóó itt nálaaaaad ! Veled akarok még maraaaaadni !" Aztán elmentek. Hiszen tanultam, a dolgok kiegyenlítődnek. Azért most mégis innom kell valamit. Bruce Dickinson kell most, Tears Of The Dragon . Monday, January 27, 2003
Az új, szigorúan FRANCIA filmrecept: végy egy csipet szigorúan balfasz Pierre Richard-t, néhány tonna szigorúan FRANCIA autót, egy szigorúan Besson-hű operatőrt és mazsolázzál ötleteket más, szigorúan siker filmekből ! És már például el is készült a tökös, a török, az őr meg a nő. Szigorúan szar film, talán kettőször lehet nevetni is közben, amiből az egyik feltétlenül az, hogy a melletted ülő is jegyet vett erre múvira, a másik pedig, hogy hiába szaglászott a közönség bele a légtérbe, nem jött rá arra, hogy ki húzta le a cipőjét, ja és a film vége is szigorúan pocsék. Tiszta Amerika ! A hétvégi időbeosztásom kétségtelenül felborult. Kedvesem várható megjelenése vasárnap estére esett, addigra pedig páratlan lüktetéssel kellett volna előrehaladnom a munkában és a tanulásban. A szombat esti meszkalin-turmix nem vitt el az Istenekhez, sokkal inkább hasgörcsöket okozott, ami utálatos dolog, főleg ha az ember ráébredést várja, úgyhogy kész, be is fejeztem, soha többet ! A vasárnapi mozi végképp betett időnek és határnak, de Tibi ajánlatát nem lehetett visszautasítanom. A tetejébe százezer darabban ott feküdt a mosógép, amit ráncba kellett szedni az esti családi kiteljesedés előtt. És akkor telefonált Brigi, hogy felugorhatna-e egy kicsit, mutatna valamit. Mondtam neki, hogy szétesőfélben vagyok, talán inkább máskor, de ő csak erősködött és férfias kacajának kiséretében jelezte, hogy bizony akkor most jön. Brigit néhány hete ismertem meg egy bank évzáró buliján. (Szeretem az ilyet, mert ezek a gyomorbajos bankárgyerekek ilyenkor apait-anyait kiraknak az asztalokra -pénz nem számít felkiáltással-, szóval ételek és italok terén nincs szűkölködés.) Mivel a kaviár az egyik gyengém és az ár/megengedhetőség viszony alapján felhalmozott éves hátrányomat ilyenkor igyekszem kiegyenlíteni. Szóval ott ültem egy királyi méretű bőrfotelben, egy praktikus módszerrel megszerzett bőségtál előtt, miközben a hasamban másfél kiló beluga kaviár cicázott kilenc dózis vodkával. Ekkor toppant elém Brigi és a maga sztentori módján megkérdezte: "Olyan furi hapsi vagy, nincs kedved kicsikét dumcsizni velem ?" A csapdába esett vad megadásával bólintottam felé. Öltözködés tekintetében bizonyos fokú lazaság jellemezte, ami üdítőleg hatott rám a sok ministráns között. Ellenben olyan vállai voltak, mint egy mentalhigienes programban becsődölt kelet-német díjbirkózónak. Brigi ugyanis testépítő. És bár hátborzongatóan jó segge volt, a toppocska alól kivillanó hasa, inkább a tininindzsa-teknőcök formáit idézte. Szóval nem az a könyvmoly típus... Aztán amikor leült mellém, szó szót követett, majd el kezdte kifejteni, hogy John Lennon szerinte miért volt UFO. Na, ekkor maradék erőmet összeszedve elköszöntem tőle és az ikrájától megszabadulni készülő tokhal lazaságával a terem túloldalára slisszoltam. Ez persze kevésnek bizonyult nála és még további kihívásoknak lettem volna kitéve aznap este, ha őszintén be nem avatom a titokba, hogy talán a szigorú katolikus neveltetésem az oka, de nem szeretném, ha egy ilyen felépítményű femina húzkodná meg a fütyimet. Ezen aztán megint jót röhögött és felvilágosított, hogy a férfiak "úgy" nem érdeklik őt egyáltalán. Egyetlen közös témánk maradt: a nők... Szóval tegnap délután Brigi megjelent, húsz perc alatt összerakta a mosógépet, miközben csodálattal figyeltem a szakszerűségét, majd amilyen gyorsan jött, úgy el is viharzott, ez a férfibőrbe bújt páratlan teremtés. Azóta is azon gondolkozom: lehet, hogy Brigi egy UFO ??? Sunday, January 26, 2003
Saturday, January 25, 2003
Tisztában kell lennem azzal, hogy műszaki érzékem leküzdhetetlen akadályként bukkan fel életem váratlan pillanataiban ! Tegnap este, mikor a mosógép elnyelt egy nagyobb összeget a farmerzsebemből, (későn kapcsoltam, már elindítottam a programot), ezért bosszúszomjasan szedtem darabjaira az aljast, hátha visszanyerhetek valamit a hasából. Igyekeznem kellett, mert a pizzafutár már útban volt felém és a pénzügyi kapacitásom a gépben fickándozó nadrág hátsózsebére koncentrálódott. Minden más tőke elérhetetlen távolságban múlatta az időt. Szóval mire kicibáltam az átázott gatyeszt, a zseb üresen fittyedt felém. Az istenfáját ! Agyam, mint a gőzmozdony... A stratégiám egyszerű volt: "itt kell lennie valahol !" Csavarhúzók, kések és kalapácsok mesteri variálásával haladtam egyre mélyebbre ebben a háztartási szörnyetegben, bizony át is vágva néha ezt-azt, már-már megfeledkezve magamról. Bár a szükségszerűség kicsit görcsössé tett és igyekeztem elhessegetni a rémképeket, a józan eszem gyakorlatias morzsái mégis azt sugallták: "na te pöcs, most aztán elázott az összes pénzed !" A pizzás csengetése vetett véget a gondolatsornak. Beengedtem és lesütött szemmel ecseteltem neki a drámámat. Nem volt megértő. A saját előmenetelét fontosabbnak ítélte az enyémnél. Disszonáns hangon ecsetelte, hogy én is biztosan "olyan" vagyok, aki szórakozik a futárok kiszolgáltatottságán. Az előítélet a logika veszedelmes ellensége - mondtam és újfent belekezdtem sorstragédiám ecsetelésébe. Annál a résznél, amikor hátranyúlok a farzsebemhez - imitálandó a pénzem elővételének a mozdulatát- valamibe beleakadtak az ujjaim. Ott voltak. Az egymásra találás szívszorító pillanatai következtek. Ott voltak ŐK, szorosan átölelve egymást, amiről én eddig mit sem sejtettem, mert valami angyal aktualizálta őket a tiszta pantallómba. Szóval végülis minden jórafordult, a pizza elnyerte jutalmát és fiziológiás egyensúlyom is visszatért a rendes kerékvágásba. Csak hát ahol egy történet végetér, ott elkezdődik egy másik. Ez pedig egy mosógépé, ami bizony bele akar halni a velem való találkozásba. Öröm tudni, hogy pek see, aki a cseh próza nosztalgikus pártolója, szívesen látogat át hozzám. Ajánlom én is Őt azoknak, akik - hozzám hasonlóan- kedvelik Hrabalt, Kunderát és a többieket. . Friday, January 24, 2003
Romantikus háttér, Pink Floyd Shine on You Crazy Diamond, csakúgy szermentesen. Van még négy napom, hogy képbe kerüljek a deontologikus és konzekvencialista etikák alapkérdéseiben ("szabály-utilitaristák szerint "Sose büntess ártatlant!"). Na én mindenesetre a sparheltba bedugtam az Uzimat. Talán mégis inkább egy gazdag nőt kellene keresnem, amíg nem késő... Dorina titokzatos ajándéka beütött. Kedvesem nem képes megbirkózni a féltékenységével, aminek az érzelmi vonulata rám nézve hízelgő, ám a gondolati szükségszerűsége bizony aggaszt. Az egész estém ráment a dolgok kisilabizálására, amiben szoros kötődésemet bizonygattam felé, de mindannyiszor odajutottunk ki, hogy "egyáltalán nem normális dolog ajándékokat küldözgetni egy elfelejtett szeretőnek" . Hiába kértem, hogy ne tegyen elhamarkodott következtetéseket, a tűz sajnos magasra csapott. Agyafúrt ötlettel Dorinát egy mosónőkülsejű tramplinak festettem le, de ez csekély vigasznak tűnt. Kedvesem szerint a párzási időszakban minden férfi hülye, én pedig különösen nehezen vagyok kezelhető, azzal az egyszerű ténnyel bizonyítva ezt, miszerint én mindig is hülye voltam, vagyok, leszek, tehát folyamatosan pározhatnékom van, amit Ő lassan képtelen lesz kezelni. Ezt, a logika terén megbonthatatlan egységet ki kellett egészítenem azzal (bár nem vagyok egy fecsegő férfi), hogy a múlt hónapban is volt két nap amikor nem lehettünk egymáséi és ezt a mulasztást most sürgősen orvosolhatnánk. Éshogy higgyeel, hogyén kizárólag csak Őt és mást még gondolatban sem, ásókapaszemmelverés. Meghogy mennyire vágyom megérni a pillanatot, amikor nyugdíjasként a push-up melltartóját illesztgeti magára. Volt zokogás, szipogás, bűntudat és zsarolás, de a kedélyek végül lecsitultak és a történet azon a helyen ért véget, ahol annak kellett. Csak még mindig nem tudom, hogy fogom elmondani Dorina jövő heti látogatását ? Thursday, January 23, 2003
Sz. a híd közepén állt. A folyótól várta a segítséget. Felidézte gyermekkorát és utoljára szétnézett, hogy megzavarhatja-e valaki. Az autók szenvtelenül suhantak el mellette. Erősen megszorította a híd korlátját. A szél belemarkolt a kabátjába, mintha vissza akarná ráncigálni, de már nem lehetett. Sz. végleg meg akart szabadulni rossz hangulatától. Mindent végiggondolt, tudta nincs visszaút, nem is kell, most megteszi, eldöntötte. Egy utolsó, mély lélegzettel hátradőlt és szinte guggoló helyzetből vett lendületet, hogy a mozdulatsor végéig biztosítsa a tökéletes elrugaszkodást és a legnagyobb távolságot. A tüdejéből kitóduló levegő útjába hirtelen beleflippelt a nyelve... A csula hosszan, kígyószerűen tekergett a levegőben, mielőtt egyesült volna a folyó vízével. Sz. elégedetten bámulta aláhulló teremtményét. Majd vidáman pördült egyet és dudorászva folytatta útját. Akárcsak gyerekkorában. MEGLEPETÉÉÉÉÉS !!! - kiáltotta eltúlzott könnyedséggel egy törpe ma reggel az ajtómban, miután felelőtlenül becsengetett hozzám. Csipásan rámordultam, hogy tévedésről van szó, a házmester lánya két emelettel lejjebb lakik. Nemmmm !!! - mondta ellentmondást nem tűrően. A húgom mondta ezt mindig a répafőzelékre. Az a nemmm, valóban nemmm volt. Ez a lemezet kell adnom Ön. Dorina küldte Bologna. Kérte, ma reggel ez az ébredés, akkor Ön !- hadarta, aztán beadott egy Joplin cédét és elviharzott, mielőtt a csőbe csusszant volna az első töltény. Dorina... Másfél hónapig éltünk együtt Olaszországban. Ott ismerkedtünk össze. Olyan hangja volt, hogy jutalom volt hallgatni. Maga volt Janis Joplin. Hamar áruba is bocsájtotta, mikor megtudta mennyire hevülök rá. Ha hallani akartam, akkor nekem kellett mosogatnom este. Ellenszenves gesztus. Aztán hirtelen elköltöztem tőle, amikor egy vita során védelmébe vette az egészséges táplálkozást... 12 évesen hallottam először Joplint. Olyan volt, mint az áramütés. Akkor azt mondtam, hogy Ő lesz a feleségem. Ma már illetlenül hangzik. Joplin ma lenne hatvan éves. Dorina ezt fejben tartja. És engem is. Mindkettőjüknek köszönöm. Tehát a zenei aláfestés: "Oh Lord won't you buy me a Mercedes Benz My friends all drive Porsches I must make amends Were toured all my lifetime no help from my friends So Lord won't you buy me a Mercedes Benz." Wednesday, January 22, 2003
Ma van a magyar kultúra napja. Én ezt a Trafóban fogom megünnepelni, (egy remélhetően csemege táncelőadással) mégis van egy cikk, amit ajánlanék a különleges riportalanya miatt. Felkavaróan másképp gondolkozik, mint kortársai. Ugyan egy filmjét sem láttam, de a riportjai meggyőztek. Hogy miért pont ma ajánlom ? Tuggyaafaszom... Ma is zsörtölődöm egy kicsit. Talán a hús hiánya... Igazság az, hogy egész éjjel az egzisztencializmusról olvastam egy magyar filosz tollából és nagyon bántott, ahogy Sartre " A Lét és a Semmi " című tanulmányáról okfejtett. A mű fordítása is tragikus volt (nem fogom leírni a forditó nevét), de a helyenkénti zagyva beleéneklése a nemzetiszocialista értékekeknek (!??)... Aki olvasta "az Ördög és a Jóisten" című könyvet, az talán megérti felháborodásom az iménti badarságon. Szóval szellemileg is nyüves vagyok és nem segít ezen most Charlie Parker és Dizzy Gillespie sem. Kellene egy balegyenes jobbról, hogy észhez térjek, de legalábbis földkörüli pályára kerüljek. A rádiót bekapcsolva aztán (mintegy olaj a tűzre) újabb ömlengés a Párizs-Dakarról. Ettől aztán szirénázni kezdett mind a négy, használható agysejtem homlokomtól a tarkómig. Röviden, ha valaki nem tudná, ez egy autóVERSENY, ami Párizsból indul és miközben mindennap megtesznek pár száz kilométert, eccercsak eljutnak Dakarba, ahol hirtelen a fejükhöz kapnak, befejezik az ámokfutást és mindenki hazamegy. Ki-ki vérmérséklete szerint mehet motorral, autóval vagy éppen kamionnal. Ez a sorrend egyben a nehézségi fokát is jelezheti a teljesítménynek, hiszen nem mindegy, hogy napokat kell eltölteni csontig húzott gázkarral, egy motor nyergéből kiállva, minden göröngyöt a csuklóban érezve, magányos benzinkutasként a sivatagban, vagy éppen egy hálófülkékkel, duplamotorral, légkondival és hűtőgéppel felszerelt, hetvenkerekűn kell a megpróbáltatásokat elszenvedni. Idén a szponzorok segítségével nagy magyar csapat indult. Ezáltal a mindennapos híradások tévében és újságban nem engedték kialudni érdeklődésünket és izgalmunkat. Nagy örömünkre célba is ért két magyar autó. Nagy dolog az, ha valaki végigautózza a sivatagot. Nekem például nyáron már a Körút csúcsforgalma is gondot okoz. A jobbik magyar versenyző több mint 40 óra, a másik pedig majdnem 50 óra hátránnyal (!!!) végzett a győztes mögött. A többi magyar kiesett. Ami hétköznapi kategória egy technikai sportnál. Nos, igen. A mi két befutónk 2 nap azaz kettő nappal autókázott többet a sivatagban (az első, nettó ennyi idő alatt kivégezte a TELJES távot), miközben a redbullos szponzorok itókáit szopogatták az oázisok mellett, fejüket időnként a térdükre hajtva, az emberfeletti teljesítményüket ábrázolandón. Nem zavarna a helyezésük sem, hiszen lehet valaki tökutolsó, ha hősies küzdelemben, legyőzi önmagát, hirdetve a teljesítőképességének diadalát. Talán a férfiasság megkülönböztett próbája a Sivatag. Csak az én egyszerű eszemmel képtelen vagyok megérteni, hogy mekkora is ez a Dakar-produkció, ha napokkal később érek célba, mint az első, mindezt VERSENY-köntösben. Könyörgöm, ezekután miért kell ecsetelni, hogy mekkora teljesítmény volt végigkocsikázni a pályán ! Hát menjen végig rajta, próbálja megnyerni a Sivatag szellemét versenyen kívűl ! Lehet, hogy itt is csak a pénz ...? Mert nem kell Teréz Anyát Zalatnay Sacival, a csuklós buszt egy Ferrarival vagy a vakrepülést a pettingeléssel összehasonlítani, csak és kizárólag önmagával vagy egy hasonlóval. A középszerűségnek ilyen arcátlan dicséretét képtelen vagyok lenyelni. Végül is csak az bánt, hogy hétköznapi hősök buknak el, anélkül, hogy egy könnycsepp jutna nekik, míg néhányan olyan semmiségekért is nagy óvációt követelnek, amelyek -legyünk őszinték- értéktelenek. De hová tűnnek az értékesek ?? Vagy ez az egész itt és most, csak egy zilált szellem irigykedése ? Elég lesz ennyi demagógia és sületlenség mára, megyek felszívok egy csíkot... Tuesday, January 21, 2003
Különös dolog történt tegnap. Kedvesem édesanyja látogatott meg bennünket, hirtelen. Meg nem erősített forrrásokból úgy értesült, hogy nem eszünk rendesen. Így aztán nem egyedül érkezett, hanem a kosárkájával, abban pedig mindig lapulnak házias finomságok. Pavlov kutyája ilyenkor kiszáradt múmia, hozzám képest. Kellemes, meleg érzés hatalmasodott el rajtam a tápláló ételek iránt. Drága asszony ! A föld sója ! Istenbizony, az arcvonásai még most is arról tanúskodnak, hogy milyen egzotikus szépség lehetett ifjúkorában. Nem valami bőbeszédű, de a szíve arany... Nagyszerűnek ígérkezett az este ! Aztán, mint egy bűvész, elővett egy szárnyast a kosarából. No nem krumpliágyon grillezve vagy zöldségekkel párolva, hanem szőröstől-bőröstől-tollastól, összekötözött lábakkal. "Hoztam nektek egy tyúkot, hátha hasznát veszitek."- mondta a némber. Rugalmasan álltam a dologhoz. Egyszerű, elháríthatatlan félreértés. Nem vagyunk berendezkedve arra, hogy szárnyasokat dédelgessünk a nagyszobában. "De anyukám, mi a manót kezdjünk ezzel ?"- próbálkozott Kedvesem. "Hát levágjátok és azt csináltok belőle, amihez kedvetek tartja." Kolosszális ! Ez a minden lében kanál, kotnyeles, randa öregasszony meglepett bennünket egy ÉLŐ állattal, tudva-tudván, hogy egyszerű városi gyerek lévén, nemigen volt alkalmam vágóhídi munkában kifejteni férfiasságomat. Ráadásul valami különös bátortalanság lett rajtam úrrá a kivégzést illetően. Tanácstalan voltam. Az altatólövedék vagy a halálrarémisztés szűkös határain belül fantáziáltam. Egyszerűen képtelen voltam felidézni a csirkék utolsó perceit. Hohó ! Majd fejszével teszek kárt benne ! Forralj vizet a kopasztáshoz ! - szabtam irányt a teendőknek. Panaszos jajkiáltással nyugtázott Kedvesem. Baltával a kezemben léptem az udvarra, ahol a középen elhelyezett tuskó szolgálta az alkami vérpadot. Szempárok százai szegeződtek rám. "...és bűneim halállá állnak össze" mormogtam József Attilát. Idő- és helyhiányra tekintettel nem fogom leírni bénázásomat, de végül is egy pizzafutár kézügyességével lefejeztem a szárnyast. Persze azonnal eldobtam és ő fejvesztve (most értettem meg a szót igazán) és kotkodácsolva (?) szaladt tova. Utánahajítottam a tuskót, ami ripityára lapította szerencsétlen. Az ajtó felé pillantottam, kezemben a véres szerszámmal. Tudtam, hogy mögötte a NŐK kukucskálnak. A függönyrés hirtelen összerándult és a kedvesmama szapora léptekkel távozott. Most egy ideig biztosan nem jön a kosárka. Ma reggel aztán összesúgtak a hátam mögött az emberek... Monday, January 20, 2003
A huszadik század legnagyobb találmánya a film. Imádom a filmet. Lemondok, átszervezek, megküzdök egy jó filmért. Tegnap a legjobb ajánlásokkal meglátogattam a bazi nagy görög lagzit. Mozizás, nevetés, díjeső együtt. Uzsgyi ! Az ostoba fejemmel megint lukra futottam. Számtalanszor bebizonyosodott az a tétel, hogy az amerikaiak képtelenek jó vígjátékot készíteni. Ez náluk genetikai összeférhetetlenségből adódhat. Ahogy a saját együgyű szemüvegükön keresztül látattnak másokat, hogy az ebből fakadó nagy igazságokat megértessék velünk. Most pedig nem szeretnék görög lenni. Sajnálom Kosztaszt, Zisziszt és a többieket. Szóval ez a film nem tartozik abba a kategóriába, ami annál vonzóbbá válik, minél többször megnézi az ember. Sőt megkockáztatom, azok fogják szeretni a legjobban, akik nem látták. A ragyogó indítást követően, hamar kikezdte az idegeimet a téma kidolgozása. Mernemvótneki. A forgatókönyvíró konfliktus leképezése kimerült abban, hogy a majomszerűen szőrös, beszédhibás görög feminák fejhangon lármáznak a hasonszőrű (!), dagadt, ízléstelen, idióta iszaplényekkel, röviden a görög férfiakkal, hogy minél több ciccegő, görög gyerekkel teríthessék be a világot. A film szánalmas törekvése az elképesztően sivár életszemlélet bemutatására, megbocsájthatatlan. Na és a lagzi... "- Nálunk az a szokás, hogy adunk valamit ajándékba fiatal párnak ! - magyarázza az egyik. (hihetetlen) - Tessék itt egy ház !- mondja a papa. - Ez egy ház ! Jaj, de jó ! - kiált fel a vőlegény." (ez aztán a párbeszéd...) Ekkor mindenki elégedetten mosolyog és még a satulábúak is szirtakiznak. Citromba haraptam. A mozi végén nagyon sajnáltam magam. Wotanék pénteki megelevenedése a Fókuszban, több izgalmat és szellemet hordozott a kreált múlt zavarbaejtő hitelességével, mint ez a lidérc. Saturday, January 18, 2003
 ...........mi lehet még ebben a fejben ? (dudaszó ?). Ma reggel a kalácsomat a kakaómba mártogatva, rájöttem, hogy én egy teljesen unalmas, szürke, fantáziátlan pali vagyok. Nem, nem hétköznapi, mert ez a jelző már másokat címez ! Körülöttem minden valamit magára adó fickó, valami adrenalinnövelő tevékenységgel kapcsolódik ki, én pedig még attól is viszolygok, hogy pálcikával egyek levest. Nem ugrálok le a hídakról spárgával a derekamon, raftingolásról is csak nagyapám lefolyóba ejtett fogsorának kibányászása jut az eszembe és bizonyisten attól is beszarnék, ha lelöknének egy hegyoldalról, lábamon egy lécdarabbal. A legnagyobb vadvízitúrám annyi volt, hogy egyszer esőben mentem át a Lánchídon. Nincsen egy icikepicike, fostos, kis tetoválásom se, amit büszkén mutogathatnék majdan az unokáimnak. Nem vagyok átszúrva, meglékelve és utálom, ha kétszer kell rászólnom valakira a moziban. Szóval olyan férfiatlan, gyáva alak vagyok. Próbálkozom azért, a múlt héten például nem lyukasztottam jegyet a kettes villamoson. Rilke Torzója visszhangzik bennem, " Változtasd meg élted !" Friday, January 17, 2003
Ma reggel kicsit durcásan ébredtem, aztán addig lóbáltam a fejem, amíg az agyamban a dinamó, el nem kezdett dolgozni. Barzini barátom - aki a színük alapján osztályozza a szeszes italokat -, tegnap este Boris Vian legendás koktél-zongáráját idézte meg a Ráday utcában. Sosztakovics szimfoniáihoz érve, már cserbenhagyta a muzikalitása. Az az ital mennyiség, ami ekkor a szervezetében dolgozott, megakadályozta abban, hogy helyesen mérje fel a térbeli elhelyezkedését. Mikor aztán egy Godzilla-szerű nőcikével kezdett turbékolni, emberbaráti kötelességemnek éreztem, hogy elvonszoljam egy nyugodt pihenőhelyre. Ekkor toppant elém egy csávó, akit ha jellemeznem kéne, akkor azt mondanám, hogy faltól-falig tartott. Valószínűleg a nőcikének volt a karbantartója. Gyorsan elemet cseréltem a pészmékeremben és megpróbáltam kikerülni EZT a valamit, hátamon a szeszkazánnal. Nyilvánvalóan téves taktikát választottam. Mikor a vállamra tette a kezét, - amivel együtt már egy modern Laokoon-csoportot alkottunk-, félretettem csip-csup gondjaimat és mélyen a szemébe nézve ennek a valaminek, csak annyit sziszegtem: "Isten legyen irgalmas hozzád, ha megpróbálsz belémkötni !". Ez be szokott jönni. Érdekes, hogy ezek a behemót muksók, milyen mulyák tudnak lenni, ha támadó a hanghordozásod... Nos, ez nem ilyen volt. Nem részletezem az ezután történteket, legyen elég, hogy két részre szakadt a sportrajongó közönség és néhány folttal gazdagabbak lettünk mindannyian. Barzini pedig itt horkol a szobámban. Szóval itt állok az erkélyen igényes klott-gatyámban és a friss levegővel vigasztalom magam, pedig kurvára rám férne egy slukk. Thursday, January 16, 2003
Őt ma találtam. Pontosabban ő talált rám. Nem szólt, nem kért, hanem ott volt... 
Nézzétek el, hogy mennyire béna vagyok a kiragasztásban.... Hülye vagyok, hiszen nem is ez a fontos, hanem TI !!! Mert ebben a kibaszott jólétben, koldulni kell egy fiatal srác életéért... Nézem ezt a Batizi fiút. Szerintem tehetséges. Csak valaki magyarázza már el az én zúzmó-szintemen, hogy mitől lett mind a hetven foga ilyen trinátzománc-fehér és nekem meg mérnem ?!! Szeretek kávéra kelni és rögtön még egyre, mert az feltolja az agyamba az elsőt. Miután még kettőt utána töltök, úgy érzem, betáraztam az indulásra. Nem járok úszni, senem futni, mert reggel azt szeretem, ha a paplanocskám melege sokáig elidőzik testemen. Ettől vagyok olyan szép. Ma viszont az ötödik kávé után nem maradt hely a szürkeállományba, hogy megértsem és átérezzem "a forintra nehezedő piaci spekulatív nyomást ". Márhogy a jegybanki forintra. Meraz én forintomra folyamatosan spekulálnak a piacon, de a jegybankira ezek szerint eddig senki. Most meg hirtelen a piac ráérzett a nagy lehetőségre. " Nédd mán, hogy kilegényesedett eza fórint ! Istenuccse kéne már intervenyiálni kicsikét ennek a gyíkorrú Járajinak !" Ma erről beszél mindenki körülöttem, gazdasági tanácsok és vélemények röpködnek, én meg csak ülök, vazze, mint egy lúzer és nem értem. Laikusként eddig azt hittem, hogy az erős gazdaságnak erős a fizetőeszköze, a nyafirccé meg fordítva. Rafináltkodásnak nincs helye. A sáveltolás, intervenció, monetáris tanács eddig nemigen érintett. Talán ebből is csak a bankosok gazdagodnak ? A buta arcom pedig egyáltalán nem trendi. Tanulni persze sohasem késő. A Kedvesem nem érti, hogy minek foglalkozom ezzel, amikor Gross Arnold grafikáit készültünk megnézni és megígértem neki, hogy beavatom a sámánok térképébe. "De ma sokkal fontosabb dolgok történnek - mondtam neki -, mit nem lehet ezen érteni ? Sáveltolás, intervenció, monetáris tanács, kapisgálod már Kicsim ? Pénzt pénzből lehet csinálni. " Forintot veszek ! Wednesday, January 15, 2003
Nem tudom, hogy honnan a beteges vonzódásom a hörcsöghöz. Egyszerűen órákig el tudnám nézni, ahogy kapzsin teletömi a pofazacskóját és aztán iszkiri a kipárnázott, meleg fészekbe, rágcsálni-majszolni, aztán kirohanni, átrámolni, szétrágni. Sokáig azt hittem, hogy a kinézet-viselkedés alapján a hörcsög egy okos állat. Na nem mintha tudnám, hogy miért, de még azt sem, hogy mire gondolok az "okos" címkével. Nem tud pizzát rendelni telefonon és a nevét sem képes megmondani. Utóbbit talán akkor, ha Björknek hívnám és lendületből taposnék rá. Akkor is csak egyszer. Mindamellett kurva nagyot tud az ujjamba harapni, ha akkor ébresztem fel, amikor neki nem tetszik. Egyéb tanulási tesztek alapján azonban kijelenthetjük, hogy a hörcsög egy teljesen tökorrú állat. Ez az ítélet -többek között- az "open field" teszt alapján született. Ez egy tanulási teszt, egy pirinyó házacskával és erkélyecskével. A megfigyelendő alanyt ráhelyezzük az erkélyre. Ha bemegy a kicsi házikóba (ahol sötét van), akkor annak az ajtaja rácsukódik és a bennragadt állatot jól megrázza az ÁRAM. Tanujjál, vazze ! Namármost, a rágcsálók (és ide tartozik az én hörcsögöm is) idegen környezetben, azonnal a sötétbe spuriznak. Egyszerűen ott érzik jól magukat. Na itt a csapda ! Mert benn a házikóban aztán a figyelemfelkeltés céljából, árammal okosítanak. A többi rágcsálófajta csak egyszer rohan be és megjegyzi, hogy itt nem jó ! A patkány például egy ilyen tévedés után, akár évek múlva sem hibázik. Emlékszik. A hörcsög az nem. Erkélyrerá, beaházba, ajtóle, áramrázás, kivesz, erkélyrerá, beaházba, TÖBBÁRAMOTNEKI, ajtóle, áramrázás, kivesz, erkélyrerá, beaházba, MÉGAZOSTOBÁNAK, ajtóle, áramrázás, kivesz.... Képtelen megjegyezni, hogy ez neki rossz. Vagy talán az áramtól nem lesz okosabb. A több és mégtöbb áramtól sem. Vagy csak ennyire makacs ? Nem akar, akkor tanulni, amikor mondják, csak amikor neki tetszik. Talán bátor. Keményfejű és gyakorlatias. Nem számít. Én így szeretem. Az enyém egy méretgazdag hím. Tegnap megajándékoztam egy dúskeblű, zsemleszőke, csillogó prémű, egészséges fogazatú nősténnyel. Megvettem neki. Aztán nekifogtam barkácsolni nekik egy pirinyó házikót... Tuesday, January 14, 2003
Tegnap este, miközben Kedvesemet megillető pózban szuszókáztunk, Ő ezt súgta a fülembe: "Elégedetlen vagyok az alakommal. Egy plasztikai sebész, sok munkával és szerencsével, talán egy jobbat faraghatna nekem. Egy kicsit lecsípne innen, egy kicsit feltöltené ottan és ripsz-ropsz fotogén lehetnék..." Az előző kedvesemet is emiatt ástam el egy borongós délután.... Mi az oka annak, hogy minden nőm szép, de még szebb akar lenni ? Dühömben elmeséltem ennek a szorongó léleknek, annak a sebész-feleségnek a történetét, akinek a seggéhez varrta a kezeit az ideggyenge ura, mivel belefáradt a felesége szépészeti ötleteibe. Hogy mit gondolhatott ? Talán ezt: "Nesze itt egy segg, fussá vele amerre lácc ! " Tegnap nagy megtiszteleltetés érte ezt az oldalt, idelátogatott KicsiTigris és Teppik . Mivel őket nagyon kedvelem, megbecsülésem jeléül ma megpróbálom őket kirakni ide baloldalra, ha sikerül.... Ugyanezt teszem Barburuval is, aki korábban, de akit szintén. Monday, January 13, 2003
Amikor itt a hó és havazhatnék, keresem a nyarat... Amikor itt a kánikula oszt lubickolhatnék, várom a telet. Most akkor én mindig előretekintek és háborgó lelkem mozgatórugója-e a fejlődésemnek, avagy egy örökké elégedetlen, önmagát sajnáló, szerencsétlen idióta vagyok ? A gránátalma is nagyon szar volt, amikor beleharaptam..... Tegnap aztán a Normafánál ott volt minden csúszósikló-viszketegség. Nem számított, hogy szánkó vagy síelő a pálya, gazdagabbak síléces dzsippel, csóróbbak bevásárlószatyron ütötték el az időt és egymást. Kihámozhatatlan szófordulatokkal ("Anyádhátán csúszkálj pöcsköcsög !", "Takarogymán vissza a kőbányába, anorák !") tették elmékezetessé a napot. A mentők a libegő ritmusában jártak fel és alá. Véres arcok, kifordult végtagok jelezték, hogy a havas játszótér szabályai alól e napra mindenki felmentést kapott. Naná, hogy egy olyan krapekkel hozott össze a lejtők ördöge, aki 217 kiló és a hároméves gyermeke szánkóján dzsampingolt lefele. Persze az első bukkanón darabokra tört a szerkezet és az irányíthatatlanná vált férfitest nem lacafacázott, egyenesen belém dörömbölt. Közös csúszkamóka a lejtő aljáig, végén sűrű bocsánatkérések közepette lekászálódás a fejemről. Arcom pedig... Kedvesem este aztán megható lelkesedéssel beszélt a férfias arcélemről. Bárdolatlanná vált a külsőm. Ő persze másképpen látja az új dizájnt és önmagán felülemelkedve kifejtette álláspontját, miszerint pont úgy nézek ki, mint akinek beleültek az arcába. Vicces. Ma reggel aztán a "Három perced van, hogy elhagyd az ágyad !" ébresztő sem növelte az életkedvemet. Köztünk szólva, mint végrehajtóerő, ma nemigen fogok funkciónálni. Lassan magamra kapom bokáigérő bőrkabátom, beigazítom a napszemüvegem, rágógumit dobok a számba és feltépem a kijárati ajtót. Ha szerencsém van, kikerülöm az ajtófélfát. Hetek óta nem hallottam Csonka Picit. Se az utcán, se a tévében. Eltanácsolták vagy lelőtték ? Saturday, January 11, 2003
Kénytelen vagyok egész nap a földre szegezni a tekintetemet vagy valami szélesvásznú napszemüvegbe öltözni. Kínos helyzet. A tegnapi randalírozásban valami kóbor ajtófélfa elémpattant és lefejelt. Egy ideig farkasszemet néztünk, persze én azonnal éreztettem, hogy nem rokonszenvezek vele. Nem kedvelem a hepciáskodó nyílászárókat. Durva szavakkal illettem (erőfölényemet fitogtatva) és miközben kidolgozott öklömet ráztam felé, kikerültem a krakélert. Ittas voltam. Diadalittas. Velem aztán ne packázzon ! A külsőmön tehát világosan észrevehető, hogy valamilyen komoly megpróbáltatáson mentem keresztül. Ezért a lemezjátszómon most a Metallica Carpe Diem Baby-je pörög. Egyébként kábaság és tunyaság jellemez máma. Engedélyeztem is egy szabadnapot magamnak, nem fogok kalkulálni, senem tudományosan gondolkozni. Ma hagyom, hogy a művészet szabadsága járja át megtépázott zsigereimet. Befejezem Rudolf Steiner könyvét. A kedvesem előtt pedig egy lovag benyomását fogom kelteni. A hörcsögnek adok enni. Elmosogatok. Talán anyámat is meglátogatom. Nos, nem akarok hosszabban elidőzni a jócselekedeteim felsorolásával. Hol a távkapcsoló...? Friday, January 10, 2003
Hohooo, a vajákos mindenségit !!! Csöngetés, ajtónyitás. Bódogújévmiegymás. A háziúr torokköszörül és engedélyez: kaució lelakható, mert rendes ember vagyok. Üdvrivall és hónalá a nagyszatyor. Dorbézolás a közértben. Virágcsokor. Lesz sonka, kacagás, valóságsós italozás, barátokkal mérhetetlen tivornya ! hedonizmus, oralizmus, gandzsizmus, keblemre világ, méghogy a pénz nem boldogít... Kéne egy pár téli gumi.... Tizedike van a fizetési határidők mágikus napja. Persze valami megmagyarázhatatlan okból a kötelezettségeim mindig túlsúlyban vannak a követeléseimhez képest. Szociálisan érzékeny barátom meggyőződéssel szarik a világba ilyenkor, tehát ma vele tartok. Kellene valami jó ötlet, amiért nem fizetném ma ki a lakbért és talán holnap sem. Agy megáll, ész elcsúszik, hátha történik valami csoda, valahol engem sorsolnak ki bonuszként és eccercsak csengő cseng, majd egy idegen a kezembe nyom egy üveg Dom Perignon-t, hogy sétáljak ki a kedvesemmel két pohár kíséretében a Korzóra és halk pukkanással jelezzem felé imádatomat. A pezsgőt utálom, de férfiasan összeszorítanám a fogaimat és tűrném ezt a megpróbáltatást. Ehelyett marad a számolgatás, tologatás és a reményhal. Thursday, January 09, 2003
Egy nagy szart nyertem tegnap, úgyhogy a babona az csak babona marad örökké ! Tiltakozásul egész nap The Dust Brothers-t hallgattam. Ütős zene. Éjszaka elolvastam a Fűbolygó című könyvet. Miről másról szólna, mint a kenderről és annak feltérképezéséről. Megérte, egészséges. Wednesday, January 08, 2003
Erőtlenül botorkáltam ki ma reggel a konyhába, hogy valami arcizom-erősítőt készítsek kávéból. Miért kell egyáltalán ilyen téli napokon magunkhoz térni ? Nyúzott életmódom fő fogása aztán Miles Davis My Funny Valentine című száma lett, élőben 1964-ből. Gyorsan utána nyomtam Kenny Burrell és John Coltrane Freight Trane-t és megértettem létezésem okát. Na kérem, csak tessék erre ébredni és mindjárt megvan az új header. Fürdővíz, szippantás, széles jókedv. Rámosolyogtam a házmesterre is, aki nemigen tudta mire vélni ezt. Babonás ember ez az én házmesterem. Nem tudom megérteni a babonás embereket. Az annyira középkori. A parázás a fekete macskától, a 13-as számtól, a túlmisztifikált kéményseprűk, rontások és mágiák, mind-mind olyan szánalmas dolgok. "Lánynak nem szabad fütyörésznie, mert attól megnő a csecse". Na persze. "Nászéjszaka után egy vizes kötellel meg kellett suhintani az asszonyt, hogy engedelmes legyen." Mondjuk talán ez igaz. Butácska falusi emberek hiedelmei ezek, amin egy magamfajta világlátott ember hamar felismer. Persze a kifinomult intellektusom csak egy szájszéli mosolyt enged, ha ilyet tapasztal. Felvilágosult gondolkodásom és iskolázottságom pontosan tudja, hogy mi mitől működik és felülemelkedik a hiszékenység ostobaságán. Rettenetes, hogy mi folyik ebben a városban közlekedés címszó alatt. Mindenütt hókupacok és jégtáblák, dudaszó és kiabálás. Azért találtam a járdán egy elhagyott kétforintost. Na... gyorsan megköpködtem és magam mögé hajítottam, mert az hozza a szerencsét ! A mondás is így van : "Ha az utcán vasat találsz, akkor arra rá kell lépni, majd a hátad möge vetni és akkor szerencséd lesz! ". Hamar bementem a lottózóba és megjátszottam kenón a 3, 8, 10, 11, 13, 14, 38, 39, 62, 63 számokat, hátha ma este kihúzzák, milliomos leszek és reggel aztán addig alszom, amíg kedvem tartja. Állítólag ma még egy autót is nyerhetek ! Tiszta szerencse !!! Drukkoljatok, bloggerek ! Tuesday, January 07, 2003
Cudar napjaim vannak mostanság. Dolgozom, éjjel-nappal, azért a tetves jólétért, aztán meg nem is jó. Ráadásnak meg minden túlhavazott. Szibériában nincs annyi hó, mint a Körúton. Reggel kiástam a verdát, délben beszálltam és gázt adtam. Aztán elmentem gyalog. Az orrom egy páracsapda. Tudom, nem csak az enyém, de én legalább zsebkendőzöm a cuccot. A villamoson meg szigorúan szipognak és valahogy senki nem akarja tudomásul venni, hogy az a dolog a nóziban bizony kikivánkozik. Kellő bélelettel órákig elszórakozom, ahogy kenegetik-vakargatják, de ma valahogy ájulásig osztottam volna párezer papírzsebkendőt. Fújjad ember, kifele !!! Depressziós vonaglásokért elnézést, Kedves Olvasó, vannak ám jó dolgok is ! Nem tudok betelni Plastik címlapképével. Nagyon ott van a fény és a pillanat. És ahogy ez a csaj ráérez a dzsóra.... A "megslukkollak, vazze és most leszarom a világot !"- tekintet. Mit számít, a pocsolya műköröm, meg margarinszőkére festett haj, ott, akkor, Ő maga a Mindenség. A nyálam csorog miattuk. Gratulálok. Saturday, January 04, 2003
"Testének atomjai visszavándorolnak a mindenségbe, hogy újból összeállva egy újszülöttet képezzenek, így az élet folytatódik tovább.” Valami hasonló játszódott le tegnap Bálint hűtőjében. A csúcsrajáratott elektronika megadta magát. A jégszekrény hasában csücsülő rettenetek, horrorfilmbe illő véget értek. Bálint hetek óta nincs otthon és én felügyelem a rendet nála. Hálátlan feladat ez most. Éjszakába nyúlóan próbáltam megbarátkozni a zöldeskék húsokkal, a luftballonra dagadt kefirdobozokkal, felismerhetetlen gasztronómiai matériákkal és a szaggal, ami mindezt körbelengte - a légtér legapróbb zúgát is feltöltve. Először is egy üveg vodkával megvitattam a méregtelenítési projektet. Keselyűként köröztem egy pakli Marlboro felett, de aztán uralkodtam magamon. Felhívtam a kedvesemet, hátha megszán és segít. Felhívtam a barátomat, hátha megszán és segít. Felhívtam a volt kedvesemet, hátha megszán és segít. Felhívtam anyámat, hátha megszán és segít. Felhívtam volna még sok más embert is, de az az átkozott telefon kimerült anélkül, hogy bárkit rávehettem volna, hogy csinálja meg HELYETTEM ezt az ördögűzést. Ott ültem egy csilivili, szuper kéróban, amiben a legkiábrándítóbb dögszag terjengett, amióta feltalálták a szaglást. Arra gondoltam, hogy egyszerűen visszazárom a hűtőajtót, kitámasztom a háromtonnás konyhakredenccel (nehogy elmenjen) és úgy csinálok, hogy sehogy. Vajon Rambo mit csinálna most ? Persze ő sohasem kerül ilyen képtelen helyzetbe, ő csak egyszer-hétszer megmenti a világot. Az a büdös nagy igazság, hogy kurvára nem volt kedvem megküzdeni ezekkel a csoffadt teremtményekkel. Befejeztem a szakmai felkészülést. Vettem egy mély lélegzetet, a lehetőségeimhez képest férfiasan odamentem a ravatalozó készülékhez, feltéptem az ajtaját hirtelen, hogy a meglepetés fegyverével győzzem le, az öntudatra ébredt tej- és húskészítményeket. Belelapátoltam mindet egy nagy nájlonstanyeclibe, aztán kihúztam mindezt a kuka mellé. Ajtót bezártam, kocsiba beszálltam, két kilométert elhaladtam, majd ismét levegőt vettem. Hasztalan. Még most is ÉRZEM ezt az éjszakai újszülöttet ! Friday, January 03, 2003
Jaj, megint valamit elpuskáztam ! Valami rosszat tettem ide és a gép meg berakta és most meg minden összevissza működik, pedig csak ráklikkeltem a "YES" gombra, amikor a "Elfogadom-e a licencszerződés feltételeit?" -kérdés megjelent a képernyőn. Hát kérdem én: miféle licencszerződés az ilyen, amelyik rögtön túrkálózni kezd a dolgaimban és azonnal kétvállra akar fektetni ? Még most is rinyál a klikkelőujjam, mermár beképzelte magáról, hogy a ő Minden Fontos Kérdések Kizárólagos Megválaszolója. Mintha a Ádám és a Teremtő is ezzel az ujjával bíbelődne...? Most éppen fekszem a fotelomban és gumimacikat rágcsálok. A fejembe pedig egy hang folyamatosan azt kiabálja: "tőtöttcsokit is !". Meg is kértem AZT a kollégámat, hogy elégítse ki a vágyaimat. Már úton van. Pedálozik nekem, nehogy meghaljak. És bár úgy tűnhet, hogy visszaélek a helyzettel, mégis össze vagyok zuhanva. Ugyanis ma reggel egy kávét kaptam ATTÓL a kollégámtól. Segíteni akart a nyomorult, hogy emberivé illeszthessem az arcomat egy rejtélyes éjszakai kaland után. Biztosan ismered azt az érzést, amikor már a szádban érzed a kávé ízét, amikor már ott gőzölög előtted, látod. Megindulnak a fiziológiás és spirituális folyamatok a testedben, a gyomrodban csücsülő kokadt Egód is megélénkül az első cseppekért, az emberkék a fejedben pedig egymás lábát taposva várják, hogy letusolhassanak a koffein permetében. A feszültség már tapinthatóvá válik...Te közel emeled a szádhoz a csészét....a gőzös kávéillat felrohan az orrodon keresztül a homloklebenyedhez....nyílik a szád...a kávéérző ízlelőbimbók a nyelveden uralkodni készülnek...egy kis döntés a csészének...és egy légszippantással vegyes mámoros nedv érkezik a boldogságod teljes kielégitésére........és akkor elérkezik a pillanat.... Na eddig jutottam. Itt sajnos a Nagy Rendező átírta a forgatókönyvet. Bonyolult lelkű kollégám tudomást sem véve arról a tényről, hogy cukor nélkül iszom ezt a levet, két kanálnyival megspékelte nekem. És ez volt a kisebbik csalódásom. A nagyobbik az az volt, hogy a fiatalos lendülete eltévesztette a cukortartót a SÓéval. Most itt fekszem a fotelban és meg akarok halni. Talán csak soksok tőtöttcsoki segíthet.... Thursday, January 02, 2003
Megérkezett kedvenc terepjátékom, az ónos eső. Ha valaki nem ismerné, annak röviden leírom a szabályokat. Nem tudomást venni a játékról; 0 pont. Egyszerű séta a járdán, kötéltáncosként kiterjesztett felsővégtagokkal; 1 pont. Séta megingásokkal, lehetőleg az éppen mellettünk elhaladó idegen táskájának letépésével, egyensúlyunk visszaszerzése végett; 2 pont. Hanyattesés, merev testtartással (ha lehet, akkor a mobilt végig a fülünk mellett tartva, az azon való beszélgetést elegánsan lezárva); 5 pont. Az úttestre kalandozni hirtelen ("ez előtt még átmegyek!"), razfilmszerűen kipörgetett futólépésekkel, közben telitorokból kurvaanyázni; 10 pont Az esés után megszégyenülten felállni és a helyszín mihamarabbi elhagyását megkezdeni; -3 pont Térdünket röhögve csapkodni a másik gyakorlatának elismeréséül, esetleges "mégeccer" kiáltásokkal fűszerezni; 20 pont. A földönfekvő nyugdíjasokat megalázó megjegyzésekkel illetni (pl." kaszkadőrködünk, tata ?" vagy "össze ne törje már azt a drága díszburkolatot, nyanyus"), esetleg fölöttük segítség nélkül átlépni; 30 pont Értékelés: 0 pont vagy annál kevesebb: Ön alkalmatlan a játékra, veszélyhelyzetekben sajnos megfontoltan viselkedik. 1- 5 pont: Hajlamos a színjátékra, humorérzéke meg-megvillan, de sajnos sokszor elfojtja magában. Megengedhetetlenül segítőkész ! 6-19 pont: Ön erre a játékra született ! Csípőből felismeri a helyzetből adódó lehetőségeket, saját ötleteivel gazdagítja azt és minden apró rezdülést mosollyal jutalmaz. 20 pont felett: Ön egy igazi geci ! Sallangmentesen képes vállalni önmagát ! Nehezen tudja megállni, hogy a magatehetetlen elesettekbe bele ne rúgjon még egyet, fokozva a helyzet adta komikumot. Ma ezt játszom. Már 97 pontom van. |