Nem vacakolok !

Friday, August 29, 2003
 
A regressziós hipnózis segítségével megtudtam, hogy előző életemben könyvtáros voltam.
Ma éjjel egy kísérteties hang arra figyelmeztetett, hogy vigyem végre vissza a nálam maradt könyveket.
Ez aztán a szívás.
És még mennyi lesz a késedelmi díj...


Thursday, August 28, 2003
 
Idős bácsika volt a buszvégállomáson, szürke zakóban, szürke nadrágban, szürke cipőben, szürke táskával, visszafogott eleganciával.
Piciny kis ezüst kártyácska jelezte az ingén, hogy kicsoda ő, és melyik egyház Nagyfőnökének szerez híveket.
Talán el is mentem volna mellette anélkül, hogy észrevenném, ha ez az idős úr nem üvöltött volna torkaszakadtából olyanokat, hogy "szemét trógerek", meg "mocskos tolvajok" és nem rugdalta volna mindeközben a BKV pihenőbódéját olyan vehemenciával, mint aki maga a megtestesült végítélet.
A kalapja félrecsúszott merész érzületű szónoklata közben és lángbaborult fejéről komoly ájtatosságot lehetett leolvasni.
Szerettem volna többet megtudni erről az ismeretlen vallásról, ha már az idősecske lelkipásztor ilyen élvezetes demonstrációval hirdette az Igéjét.
Odamentem hát félénken a bodegához én is, és belerúgtam egy kurva nagyot, miközben telitüdőből lefaszköcsögöztem a benne ülőket.
Ez a puritán szertartás azonnal hatott: éreztem, ahogy átjár a Megváltó Hit.
Magamhoz szerettem volna ölelni az idős embert, aki rávezetett az ösvényre, az Igaz Útra, ám ekkor kilépett egy marha nagy darab ember a bódéból, és a nyüves prédikátor pedig a korát meghazudtoló fürgeséggel futásnak eredt.
Ott maradtam egyedül, támasz nélkül, félig megtérten, félig kétkedőn.
A monstrum pedig így szóla vala:
- Mi a fasz van bazmeg, neked is benyelte a szaros pénzedet a jegyautomata ?!
Egy ideig farkasszemet néztem az Antikrisztussal, aztán...
Én is gyorsan elfutottam.


Wednesday, August 27, 2003
 
Sanyi barátom felesége váratlanul gondolt egyet és szült még egy gyereket.
Becsülöm a csajt.
Az első fiúcskája kicsit kövérkésre sikeredett, második pedig olyan rondára, hogy először azt hittem róla, hogy orvosi műhiba.
A harmadikban keveredtek az első kettő tulajdonságai és már csak erőszakkal lehetett visszatartani a Fókusz stábját. Ahogy a pestiek mondják olyan csúnya volt, hogy a majom visszadobta neki a perecet.
Ezidőtájt diszkréten faggatóztam Sanyinál, hogy tisztában vannak-e a korszerű fogamzásgátlás kiemelkedő eredményeivel.
Erre ő bölcs mosollyal azt válaszolta nekem, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.
Végül is igaza lett.
Tegnap elmentem hozzájuk, hogy megstíröljem az új jövevényt.
Miközben magamba ittam a látványt, felkértek arra, hogy legyek én a gyerek keresztapja.
Erre aztán a legkevésbé sem számítottam. Kértem egy italt. Aztán még nyolcat.
Mit mondjak, teljesen elérzékenyültem.
Ez a negyedik srác egyébként valóban nagyszerűre sikeredett. Sőt, kifogástalanra.
És már rám is mosolygott.
Egyáltalán nem vagyok elfogult, ha azt mondom róla, hogy ideális testkontúrokkal rendelkezik és az esze is felülmúlhatatlan. Igazi belevaló kis fickó.
És már teljesen egyedül ki tudja bontani a banánt...


Tuesday, August 26, 2003
 
Pontosan 16 órát aludtam.
Arra ébredtem, hogy az arcomhoz nőtt a kispárnám.
Így aztán közös lett a huzatunk.
És az intelligenciánk.


Monday, August 25, 2003
 
Éppen a legfejlettebb izomzatomban álltam a téren (persze félmeztelenül, a nap felé fordított tekintettel), körülvéve celluxozott vállú, gondosan aládúcolt, köldökig tangás, szűz kóristalányokkal, amikor fékcsikorogva mellém toppant egy suttyó BMW-s, kihajolt a sötétített szélvédőjén és molesztálósan megszólított:
- Hé, buzipöcsfej !
- Mi az ábra gecó ? - trompfoltam fordulatból azonnal.
Most már megismertem a fickót.
Párduc volt az, aki két hete pirituálisan megvilágosodott az egyik Mester utcai álló-szoláriumban.
Azóta olyan az arca, mint Rockyrambónak tüsszentés előtt.
Nem csumázzuk egymást, csakis mértéktartóan.
Párduc nem szállt ki a verdájából, hanem ültőhelyében befeszítette a bicepszét felém.
Nem zuhantam össze. Válaszcsapásként a csuklyásizmomba pumpáltam vért, megszégyenítően.
A lányok felsikoltottak.

Hogy mi történt ezután ?
Fasztuggya, de érdemes idelapozni.


Sunday, August 24, 2003
 
A tegnap esti összejövetelen mindenki igyekezett a legangyalibb arcát mutatni, ám mégis kínos csend fogadta a házigazda azon bejelentését, miszerint félórát késni fognak a meghívott híres és nagymellű sztárvendégek.
- De addig is itt van helyette László Mihályné néni, aki saját költeményeit fogja elszavalni, citerakísérettel. Fogyasszák sok szeretettel ! - jelentette be vidáman a szpíker.
Persze mindenki nevetett, mert senki nem hitte el ezt neki mindaddig, amíg egy falfehér öregasszony be nem tipegett a gyászos citerájával és rá nem zendített valami bronzkori merengőre, olyan karcos énekhanggal, amit medvetámadáskor hallathat a vadász, amikor rájön arra, hogy milyen kevés lőszer fért el a duplacsövű puskájában.
A tesztoszteron-gazdag tömeg segélykérően összenézett.
Én két deci vodkát töltöttem magamnak tisztán, de a mellettem álló nem elégedett meg ennyivel, mindjárt egy teli üveget vett magához.
Volt valami ízetlen gúny abban, ahogy a feszes csöcsökre kiéhezett férfitömeg elé odavetnek egy ilyen műsorszámot.
Az első két éneket még megtörten végighallgattam, aztán a hirtelen kiürült poharammal menekülési útvonal után néztem.
Mihályné néni műsora nem volt képes betölteni nálam azt az űrt, ami az esti szellemi felfokozottságomból adódott.
Néhány vendég ugyan kísérletet tett és megpróbálta szintetizálni az anyóka nyújtotta hangulatot, de még idejében sikerült elvenni tőlük a halántékukhoz szorított fegyvert.
Egy másik kapatosabb vendég - a szeszgőztől mámorosan -, inkább egy fátyoltáncot követelt az egyre magabiztosabbnak tűnő öregasszonytól, akinek valószínűleg dupla gázsit ígértek a műsor szervezői, ha bármi áron, de félóráig feltartóztatja a közönséget és még élve el is tudja hagyni a helységet.
A tömeg nem volt képes helyes megvilágításban látni ezt a produkciót.
A tömeg csöcsöket és pucér seggeket akart. Ha lehet, akkor feszes és rugalmas kivitelben.
A nénike pedig képtelen volt teljesíteni a tömeg kívánságát. Az ő lehetőségei kimerültek abban a hagyományőrzésben, amibe a feszes idomok már nem tartoztak bele.
Kínos pillanatok voltak ezek a művész és a közönsége között.
Én gyáván megfutamodtam és elhagytam a terepet, hátha valaki másban találok vigasztalást.
Meg egy kicsit meg is ijedtem attól, hogy a nénike esetleg megrészegül a lehetőségtől, nem bírjuk féken tartani és belekezd a fátyoltáncba...

Friday, August 22, 2003
 
Az örökifjú Carlo bácsikám Pestre érkezett a formaegyre, mert nagyon érdeklik őt az erős motorok és a szélsebes pilóták.
Persze egyáltalán nem is érdekli őt a formaegy, csupán a pesti lányok, ugyanis rajong értük.
Évtizedek óta keresi a Nagy Őt, de mindeddig hiába. Huszonhétszer volt már vőlegény, de a döntő pillanatok előtt mindig visszatáncolt.
A természet romboló erőinek köszönhetően mára Carlo bácsi kénytelen a haját és a fogait éjszakánként kicsiny kofferban tartani.
Minden reggel - misztikus szertartás közepette - gondosan be- és fölragasztja ezeket még azelőtt, mielőtt felveszi a motoros bőrszerkóját.
Mert bizony Carlo bácsi ezen a hétvégén dögös-mocis bőrcuccban fog őgyelegni a tikkasztó pesti aszfalton.
Fiatalos becsvágyával azonban a teste már nem tudja felvenni a versenyt.
Anyám szerint kifejezetten hülyén néz ki bőrgatyóban, a löttyedt seggével, a nagy potrohával és a bal vállára tetovált "Fantomas" felirattal.
Sajnos az elmúlt évek során Carlo bácsinak nagyon magas lett a csípőbősége, a koleszterinszintje és a személyiségzavara.
Meg a bankszámlája is.
Szerintem ideális partnere lehetne egy olyan pikáns kapcsolatra vágyó ifjú szűznek, aki egy ormótlan szkafanderben lődörgő, többszörösen szélütött királyfit keres magának és nem zavarná esetleg az sem, ha "szopós malackámnak" becézgetnék özvegysége előtt.
Hátha van ilyen a Hungaroring környékén...



Thursday, August 21, 2003
 
Sartre szerint az ember az, amivé önmagát teszi.
Én például egy kétméteres fasz vagyok.
Borostásan.


Wednesday, August 20, 2003
 
Azt hiszem, hogy távollátó lettem.
Tegnap átnéztem Pestről Budára és le tudtam olvasni a rakparton parkoló autók motorszámát, két tizedes pontosságig.
Hogy mindez hány órakor történt, azt viszont nem tudom megmondani, mert képtelen voltam befókuszálni a mutatókat a karórámon.
Most menjek el optikushoz, vagy kacérkodjak inkább rövidlátó csajokkal ?


Friday, August 15, 2003
 
Valami napok óta lappang bennem.
Krahácsolok, szipogok, fújom az orrom, mint aki náthával küszködik.
Eddig azt hittem, hogy semmi komoly, de amikor az orvos ellenőrizte a leleteimet, akkor nagyon ideges arccal rohant ki a szobából, majd egy csőre töltött altatópuska társaságában tért vissza, miközben azt üvöltötte, hogy "Majd én meggyógyítalak bazmeg!".
Ilyen a nátha ?


Thursday, August 14, 2003
 
Rudi barátom megkért, hogyha úgyis ennyit áztatom mostanában a testemet az uszodában, akkor vigyem már el magammal a legkisebb gyermekét is, és tanítsam meg az első tempókat én neki, hogy majd felnőtté válva elérzékenyülten gondoljon vissza rám és ezekre a bensőséges pillanatokra.
Nem tudom, hogy Rudi bármelyik porontya képes lesz-e felnőtt korában elérzékenyülni, de állítólag sok csoda megtörtént már a börtönfalak mögött.
Mivel nem vettem észre, hogy ismét valami fondorlatba rángatnak bele, ezért nagy odaadással, gondoskodással láttam neki a feladatnak.
Először körbesétáltuk Bécikével az uszodát kívülről, majd meglátogattuk a büfét, ahol valami negyven méteres, ótvar rágógumit követelt magának a lurkó, de én szép szóval meggyőztem arról, hogy mennyire testidegen ilyen hosszú kaucsuk az emberben.
Szomorúan mondott le róla, majd végre átöltöztünk és férfiasan kidolgozott testünkkel bevonultunk a medencéhez.
Kezdetben leültettem Bécikét egy padra, hogy néhány hanyag bemelegítő mozdulat után, egy míves fejesugrással és a fókákat is megszégyenítő bukófordulóval demonstráljam nyiladozó értelme előtt, hogy mennyire is a Víz Gyermekei vagyunk mi.
Most Bécike következett.
Volna.
Ő azonban csak ült a padon és rázta a fejét, hogy NEMMM.
- Ugyan már, vigyázok rád ! Csak megmártózunk és visszajövünk ! - próbáltam a vízhez édesgetni, a minden ízében reszkető porontyot.
Nem akarta.
Nagyon nehéz ám belerakni egy kicsiny, de kapálózó szörnyeteget a medencébe úgy, hogy az mind a két kezével belemarkol az ember alsó ajkába és nem engedi azt.
A verbális kapcsolatot is nehézkessé teszi ez (próbáld meg egy 22 kilós nehezékkel az alsó ajkadban kimondani azt, hogy "Bécike, mindjárt orrba baszlak, ha nem ereszted el az arcomat !"), aztán a gyermek szívszaggató üvöltése is hamar nyűgössé teszi az embert.
Magánéletünk ráadásul pillanatok alatt kiteljesedett az egész uszodára.
Elégedetlenkedő zúgolódás fogadta, amikor egy vasrúddal próbáltam lefejteni magamról a büdös kölyköt, majd enyhe sokkot kaptam akkor, amikor a közönség legnagyobb derültségére, a kis tetves beleharapott a talpamba.
A vérnyomásom igazán akkor érte el a csúcspontját, amikor egy kövér asszony felvisított, hogy "minek van egy ilyen szörnyetegnek gyermeke?"
Hónom alá kaptam az óbégató Bécikét és a büfében százhúsz méter rágógumival letöröltem a könnyeit.
Nem erőlködtem tovább.
Ennyi gumival a hasában több napig hánykolódhat majd a tengeren...


Wednesday, August 13, 2003
 
Öt (azaz öt) perccel később érkeztem haza...
A csomagküldő-szolgálat hibájából a SZOMSZÉDOM vette át az általam megrendelt "Ki megy el a végén" nevű elektromos nászútpótló-társasjátékot (plusz egy bonus-ajándék az első ötven megrendelőnek: egy felcsatolható, banán alakú áramfejlesztő).
Csak nagyon nehezen tudtam elhitetni vele (a szomszédommal), hogy valami félreértés történt, mert én csak egy pizzát rendeltem szardíniával és dupla sajttal, azt is a múlt héten, így érthetetlen számomra ez az egész dolog, nem is tudom, hogy most mit kezdjek ezzel a malacsággal (ennél a résznél elsápadtam és iszonyodva néztem a dobozra), majd felhívom ezt a céget és alaposan lehordom az ügyintézőt, mégiscsak felháborító, mondom FEL-HÁ-BO-RÍ-TÓ (itt kicsit haboztattam a szám szélét és a nyomaték kedvéért összehúztam a szemöldökömet), szégyelljék magukat, hogy tisztességes embereket zaklatnak....
Ezt már tulajdonképpen az ajtóm felé iszkolva kiáltottam, majd gyorsan bezárkóztam, erősen a mellkasomhoz szorítottam a dobozt és fellélegeztem.
SIKERÜLT ! Itt Vagy velem !
Ösztönös megérzésem később beigazolódott, mert azonnal egymásba szerettünk.
A zuhanyrózsát pedig páros lábbal rúgtam ki, mert megérdemelte, amiért olyan durva volt velem az utóbbi időben...


Tuesday, August 12, 2003
 
"Karcsi ! Ha nem adod vissza a pénzemet, akkor bokán foglak rúgni és elállítom a gyújtást is a kocsidban!"

Tegnap ezzel a FILCTOLLAL írt levéllel fenyegették meg HALÁLOSAN a Bödönfejű Karcsit, aki hangosan és azonnal elsírta hátrányos helyzetét minden tévének és rádiónak, majd rendőri védelmet követelt a teljes családjának és az Irmuska névre hallgató vemhes aranyhalának.
Én nem értek a pénzügyekhez, sem a pénzbehajtáshoz, velem csak egyszer fordult elő, hogy egy kollégámnak kölcsönadtam negyvenkét forintot egy kóla-automatánál, de két óra múlva elég volt egyetlenegy kézigránátot beleraknom a szájába ahhoz, hogy visszafizesse nekem a pénzemet, viszonylag szerény kamattal.
Nekem (laikusnak) mégis úgy tűnik, hogy ez a Karcsi valamit rosszul csinált.
Szerintem nem számolt el ezzel a filctollas üzlettársával rendesen, talán túlértékeli önmaga társadalmi fontosságát, esetleg egyszerűen csak nem képes megérteni, hogy ezt a szitut NEKI kell megoldania, nem pedig másoknak, FŐLEG nem a rendőrségnek. (Ez az utca első számú törvénye, amit még a tánciskolákban is alkalmaznak lekéréskor.)
Persze lehet, hogy nem erről van szó, hanem valami titkos pán-magyarországi összeesküvésről, ahol a békés, ártatlan és jóindulati munkásembereket, prakkerral fenyegetnek meg csalárd, uzsoraéhes kisbefektetők.

Aztán az is lehet, hogy a Karcsi ártatlan.


Friday, August 08, 2003
 
Minden örömteli esemény ellenére, ma reggel a liftnél rajtam ütött az új szomszédom.
Már a második kérdése az volt, hogy tulajdonképpen én mivel is foglalkozom.
Mostanában úgy látszik ez lett a slágertéma.
- Bérgyilkos vagyok - mondtam rezzenéstelen ábrázattal (ami azért volt rezzenéstelen, mert az arcom mozgatható részei még az ágyamban heverésztek).
Ezen aztán jót nevetett.
Valósággal nyerített.
Úgy rázta a nevetés, hogy csak úgy kapkodta a levegőt.
Közben mellényelt és idegesen köhögni kezdett.
Megérkezett a lift, de ő nem szállt be velem.
Már az életéért küzdött.

Hát így dolgozom én.


Thursday, August 07, 2003
 
A délelőtti hatos villamost egy NŐ vezette.
Micsoda érzések törtek rám, amikor rájöttem arra, hogy ez a nő kísértetiesen hasonlít az első óvónőmre, akibe a legfogékonyabb éveimben bele voltam zúgva !
Persze nem tudtam titkolni előtte ezt, így azonnal szóvá is tettem neki.
Ő csak magabiztosan vezette tovább a villamost és szemérmesen mosolygott maga elé.
Nem hagytam annyiban.
Kértem, hogy ebédeljünk együtt, és mint a régi szép időkben az oviban, esetleg bele is ültethetne ismét az ölébe.
Biztosítottam róla, hogy már nem folyik ki a számból a főzelék és sokkal ügyesebben pisilek is, mint a kiscsoportban tettem azt.
Az elhullott tejfogaim helyére újak nőttek és azóta az "s" betűket is szebben tudom kiejteni, hallgassa csak: "aranyoss tarajoss kisskakass ".
Egyéb hasznos képességeim is vannak, higgye el nekem, ráadásul szociálisan is éretté váltam a párkapcsolatra !
A Szabó Vicus pusztán egy hamis fellángolás volt annak idején a nagycsoportban...

Néhány megálló múlva sajnos kiderült, hogy nincs bérletem, ezért el kellett hagynom a villamost.
Szomorúan szakadtam el a vezetőfülke ajtajától, ő pedig anyásan felsóhajtott, majd végleg elhúzta maga mögött a sötétbarna függönyét.
Vajon most menjek a villamos után, vagy inkább keressem meg a Szabó Vicust ?
Régebben bizony remek homokpogácsákat tudott csinálni az a lány...


Wednesday, August 06, 2003
 
Sz. az ágyon feküdt és bambán a plafont bámulta.
Időnként megvakarta a tökét, amivel el is érte aznapi szellemiségének a maximumát, de még ez a konstruktív szikra is hamar kihunyt belőle.
Ugyan tegnap óta már egytagú szavaknál hosszabb kifejezések is eszébe jutottak, erre azonban még nem építhette a jövőjét.
Igen, mert Sz. a jövőképével viaskodott.
Szakrális kérdések motoszkáltak a fejében, spirituális igényűek, olyanok például, hogy ki fogja ezentúl beszappanozni a hátát, vagy kit fog ugrasztani a csontos tányérért a vasárnapi ebéd közben.
Az élete értelmét kutatta, miközben megtépázott önérzettel keresett bizonyítékokat a saját létezésére és identitására, ám a felsorolásban mindannyiszor csak addig jutott, hogy van egy mágnescsíkos belépője a teremgarázsba, és hogy szerepel az urológiai szakorvos nyilvántartásában.
A fejében lustálkodó iszaplény tehát rá sem tudott mozdulni igazán a kihívásra.
Sz. az ágyon feküdt és egyre indulatosabb lett.
Bosszúsan köpött egyet a plafon felé. (Ez itt a történet maszkulin csúcspontja, bár pontosan nem tudni, hogy mire számított a hülyéje.)
A csula ugyanis egyenesen a homloka közepére zuhant vissza.
Sz. meglepetten felült.
Arca hosszú idő elteltével végre megelevenedett...


Friday, August 01, 2003
 
Hermész Triszmegisztosz - a legnagyobb bölcs - így gondolkozott: "az, ami lenn van, az ugyanaz, mint ami fenn van, és ami fenn van, az ugyanaz, mint ami lenn van". (Neki megértőbb szülei lehettek.)
Ugyanezeket a szavakat hajtogatta nekem tegnap a dinnyeárus is (pedig egyáltalán nem volt neki bölcs kinézete), amikor konokul rámutattam a rekeszének legalsó dinnyéjére.
- Azt kérem !
Szenesembereket megszégyenítő káromkodások és matrix-mintájú kaszkadőrgyakorlatok közepette kiemelte nekem a kupacból a kicsikét.
Az üzlet elhagyása után még sokáig éreztem a hátamon a kofa tekintetét. Éreztem, hogy van valami stikli a dologban.
Otthon aztán megértettem a triszmegisztoszi bizonyosságot.
A cucc ehetetlen volt.
Rászedett tehát az álnok kereskedő ! Tőrbe csalt az édesnek látszó dinnyéivel !
Ma csakazértis visszamegyek hozzá és csakazértis mosolyogni fogok rá és csakazértis azt fogom majd mondani neki, hogy finom volt az áruja.
Érezze inkább becsapottnak magát ő !