2002. 12.
2003. 01.
2003. 02.
2003. 03.
2003. 04.
2003. 05.
2003. 06.
2003. 07.
2003. 08.
2003. 09.
2003. 10.
2003. 11.
2003. 12. eleje

--------

Akiket szeretek:

De'billog
Fisher99
miles
neuroLOGia
Plastik
Roboblog
Wotan...

Bp.underground
emese's photo blog

 
A Stroh márkajelzéssel ellátott rum 80 fokos alkoholtartalommal próbálja jókedvre deríteni a környezetét.
Rumban a nyolcvan fok az körülbelül annyit jelent, hogy karácsonykor a nagymama négy rúd diós bejgli töltelékébe fél kávéskanálnyit tehet ízesítőként ebből a desztillátumból. Ennél nagyobb dózis esetén a családjának minden tagja kötekedő krakélerré változik és egész álló szenteste matrózkáromkodásokkal teleszőtt kritikával illetik egymást, valamint az ajándékokat.
A mostani hétvégén meztelenül és mosolyogva álltam a konyhában - az utánam sompolygó szintén meztelen és mosolygós Kedvesem előtt -, a kezemben egy vizespohárnyi ILYEN rummal.
Azt fontolgattam, hogy felhörpintem az egészet, majd ágybabújok és a leheletemmel csillagmintásra formázom mindenre kapható partnerem fanszőrzetét.
Ám ahogy ott álltunk egymással szemben, pajzán gondolatokkal felvértezve, ruhátlanul, a dévaj pillanat adta ötlettől vezérelve BELEMÁRTOTTAM férfiasságomat ebbe az italba, hogy a huncut jókedv határtalanságát bizonyítva - és a Nagymama diótöltelékének ízét felidézve -, újabb élményekkel gazdagítsam kalandos kapcsolatunkat.
Kedvesem azt mondta, hogy sohasem látott még embert, akinek az arcáról ilyen hirtelen tűnt el a jókedv...
Miközben üvöltve körberohantam a ház összes helységét és erkélyét, neki legalább volt annyi lélekjelenléte, hogy elém ugorjon és egy sugárhajtómű turbináját idéző légzéstechnikával lehűtse férfiasságom lángolását.
A következő másfél órában használhatatlan voltam.
Pantenolt és gipszágyat követeltem magamnak az utcán sétáló ismeretlenektől, miközben folyamatosan csuklottam és a szerves oldószerek kémiájának hiábavalóságáról papoltam.
Kedvesem azt mondja, hogy még mindig szeret.
Csak később tudtam meg, hogy a diós bejglit sohasem szerette.
A chili-ről pedig még nem kérdeztem...
posted by Pierre at Monday, June 30, 2003

 
Elmúlt napokban sajnos lemaradtam a Kedvesem testéről, aminek következtében még a Füles Évkönyve is komoly domborulat-változásokat volt képes előidézni a nadrágomban.
A szexhiány pótlására ugyan a kedvenc bárpultosom áttért a centiliterről, a gallon mértékegységének használatára, mégis azt hiszem, hogy a kiéhezettség legutolsó jele az volt, amikor a Blaha Lujza tér közepén állva, malac dolgokat suttogtam két gombóc puncsfagylaltnak.
Hétvégére megszűnik a Hold delejes ereje, elutazunk végre kettecskén messzire, ahol pajzán részleteket olvasok majd fel a Mein Kampf-ból, az áttetsző hálóingbe bújt Kedvesemnek.
Talán az egyetlen rossz hír, hogy Anyám nem tud velünk jönni...

Persze továbbra is foglalkoztat Machiavelli Egységének és Erasmus Kétségének a kapcsolata Elton John Másságával, valamint az, hogy a szülei hogy a picsába becézgették gyerekkorában Kolompár Orbánt ?

posted by Pierre at Wednesday, June 25, 2003

 
Értékes gondolatláncokat keresek a fejemben, ehelyett azonban csak három birka legelészik ott, akik már-már személyeskedő hangvételben közlik velem, hogy bizony a seggükből is kávé folyik és jobb szeretnének most már szunyókálni kicsikét, semmint annak a excentrikus lotyónak a karattyolását hallgatni, aki tetőtől-talpig kibérelte a mai napomat és aki egy megszigonyozott uránbányász hanghordozásával volt képes rácsodálkozni arra a tényre, hogy Marie Curie sohasem dolgozott nyilvánosházban.
Tovább bonyolította a helyzetemet, hogy ennek a cafkának pont olyan volt a szemöldöke, mint Salvador Dali bajsza.
Egyébként pedig keresek szünetmentes tápegységeket bálás kiszerelésben.
posted by Pierre at Tuesday, June 24, 2003

 
- Huligán ! - üvöltötte az öregasszony az élelmiszerbolt pénztáránál és olyat rákúrt a sétabotjával a segítőkész biztonsági ember kezére (aki csak a bevásárlókocsit segített neki kiterelni a szűk kijáraton), hogy az köpni-nyelni nem tudott, csak összeszorított fogakkal tűrte a fájdalmat...
Ezt követően a vén satrafa átkokat kezdett el szórni a a nyomorult ember fejére, de nem olyan hétköznapiakat ám, hanem alapos, akkurátusan kieszelt, az egész rokonságot felölelő, ám az utódokra is különös figyelmet fordító szitkokat, amitől egy egyszerű hétköznapi halandónak azonnal kieszi a beleit a rák, a hollók időtlen-ideig tivornyáznak a szemgolyóival, de még a pöcsét is a sárkányok bűzös lehelete fogja elrohasztani...
A pénztáros lány halkan jegyezte meg a vén szipirtyónak, hogy csak segíteni akart neki ez a fiatalember, aki egyébként a cég alkalmazottja és szolgálatkészségével pusztán a vásárlók komfortérzetét próbálja növelni.
A vénasszony hitetlenkedve nézett a kedvesarcú pénztároslányra, majd átlátva a mesterkedésen, tovább folytatta:
- Na te kis büdös ribanc, szóval Te is a csirkefogó pártjára állsz ?!
Ilyen éleslátással és szeretetéhséggel rendelkezett ez a rokonszenves anyóka, mielőtt a heves indulattól ki nem esett a szájából a műfogsora, pont a mögötte várakozó fiatalember lábai elé.
Szerencsétlen módon azonban ez a fiú nem rendelkezett ekkora éleslátással, sőt valami megmagyarázhatatlan erőtől indítva, éppen akkor és odalépett, ahol a protézis megpihent a földön.
Nekem pedig úgy tűnt, hogy a fickó most mintha megszokottnál is nagyobb nyomatékkal nehezedett volna erre a lábára.
Én azonban elhallgattam ezt a megfigyelésemet, nehogy később népszerűtlen legyek az idős hölgy előtt...

posted by Pierre at Monday, June 23, 2003

 
Ma hajnalban Lennox Lewis (talán a korábbi römiparti rossz lapjárásának köszönhetően) lelkesedés nélkül, mondhatni kába tekintettel bontotta le Vitalij Klicsko szemöldökét egészen a homlokcsontjáig.
A kirendelt orvos leállította a mérkőzést, így Vitalij ökölvívó-pályafutása végleg megpecsételődött.
Az ukrán fiú a maradék arcával ugyan tett egy erőtlen kísérletet egy meccsen kívüli (férfias) befejezésre, azonban Lewis-nak már indulnia kellett, mert az édesanyja meleg vacsorával várta.

posted by Pierre at Sunday, June 22, 2003

 
Ha a Szépség az Igazság megjelenési formája, akkor minek a manifesztációja lehet Plastik orrán az a getra ?
posted by Pierre at Saturday, June 21, 2003

 
Kétség nem fér hozzá, hogy képtelen vagyok tartani a határidőket.
Kevés az egy napba zsúfolt 24 óra - és hiába igyekszem lecsippenteni az alvásidőmből, sajnos az is véges -, így aztán olyan a tekintetem, mint Beethoven-é, amikor rájött, hogy nem a bejárónője lett néma.
Ilyen előzményekkel a hátam mögött vettem részt tegnap - valami végzetes félreértésnek köszönhetően - a "kábítószerek jellegzetességei" című előadáson.
Az elején még istenien éreztem magam, mivel felszippantottam a prezentációs anyag jelentős részét, ám a végére már nem emlékszem, mert elájultam és a portás bácsi ébresztett fel, tűnyomok után kutatva rajtam.
Hazafelé a taxiban is elaludtam és a megbízható sofőr csak negyvenkét kilométerrel később térített magamhoz, mondván hogy ilyen utcáról még nem is hallott, de "tutira errefelé kell lennie valahol".
Így tehát aludtam tizenhat ábra ismeretterjesztést és negyvenkét kilométert.
Ma valamit még bevállalok...
posted by Pierre at Friday, June 20, 2003

 
Tegnap ÉLŐBEN találkoztam az egyik Kult-Bloggerrel (továbbiakban KB.)
A vele.
Szeretnivaló fickó, csak türelem kell hozzá.
A minket körülvevő lányok figyelmesen és udvariasan próbáltak egymáshoz illeszteni bennünket, bár nálam valahol rossz volt a tömítés. Mindenesetre bemutatkoztam neki.
Látszott rajta, hogy feszélyezi ez az ostoba indítás és az arckifejezéséből ítélve, talán még a cipője is szorította.
Ezen az estén nem sikerült megkoronázni az egymásra találásunkat tartalmas párbeszédekkel, mert nem is párbeszéltünk. Ugyanis amíg én beszéltem, addig ő részleteket adott elő Szondi Lipót egyik munkájából.
Aztán meglepetésként elővette a mobilját és megtelefonálta, hogy milyen idő várható jövő héten kedden, Kamcsatkában. Jó híreket kaphatott, ezért mindannyian asztalhoz ültünk.
KB. - bizonyítván felszabadultságát,- folyamatosan magázta a lányokat és engem is.
Kértem, hogy inkább egyen.
Itallal is kínáltam, mert valahol azt olvastam, hogy ez jótékony hatással van a szellemre.
Megitta, de nála nem használt.
- Kér MAGA kecsöpöt ? - kérdezte hirtelen a PIZZÁTÓL ez a szomorúsorsú fiatalember.
Az ajkamba haraptam.
Ha a pizza válaszol neki, akkor nyakon fogom baszni az analitikusomat.
Nem válaszolt.
Kicseréltem a borogatást a homlokomon, az italomat pedig egy magasabb szesztartalmú löttyre.
Úgy döntöttem, hogy nem erőlködöm tovább, hanem hajmeresztéssel ütöm agyon az időmet.
Aztán csöngettek. A barátnője jött érte és elvitte magával.
Amikor elment, azon kaptam magam, hogy hiányzik.
A maradék pizza hangosan felröhögött.
posted by Pierre at Thursday, June 19, 2003

 
Tegnap felugrottam hozzá, hogy megsimogassam a homlokát.
Naphosszat csak a tévé előtt ül.
Éppen paradicsomos halat majszolt egy tamponreklám kíséretében. Vérfagyasztó pillanatok voltak.
Nyolcvankilenc éves és már nem ragaszkodik sem az Ittléthez, sem a kandírozott mogyoróhoz.
A tápláléklánc kakukktojása lett.
posted by Pierre at Tuesday, June 17, 2003

 
Amikor a barátaim megkérdezték tőlem, hogy vajon megteszek-e mindent a trópusi esőerdők védelmében, akkor bizony szégyenkezve kellett lesütni a szememet előttük, hiszen az utóbbi időben minden erőmet felőrölte a lábgombáim elleni szélmalomharc.
Ők persze igazi elhivatottsággal harcolnak a tetves őserdőkért (legfőképpen a Mata Atlantica-ért), merthogy az a Föld Tüdeje és egyáltalán nincs benne semmilyen káros tartósítószer, legfőbbképpen olyan nem, ami E-300-as sorozatszámmal kezdődik.
Kiállnak minden egyes fáért és bozótért, de még a retkeslábú indiánokért is, akiket el akarnak üldözni a szülőföldjükről a helyi ingatlankereskedők beépített ügynökei, költségmegtakarítás címén. Kiállnak a szutykos őserdei vadállatokért, amiknek a tudományos neve fekete-arany-zöld vagy éppen sárgával kezdődött és oroszlánmajmocskával végződik.
Ők igazi aktivisták !
Lépnem kellett tehát, mivel alaposan lemaradtam mögöttük.
Bevállaltam, hogy másfél hónapig nem vásárolok egyetlen, esőerdőből származó nyakkendőt, rabszolgát valamint musicalra szóló színházjegyet sem.
Ez idő alatt erős szkepticizmussal fogok adakozni az olyan szektáknak, amelyek a flamingók fojtogatásában találják meg az Istenhez vezető utat, továbbá felhívom Zalatnay Sacit, hogy ne tegyen már több kaucsukot a szügyébe, mert rövidesen képtelen lesz átmenni egy forgóajtón, ráadásul a halála újabb környezetszennyezési problémákat szülhet.
Vállaltam, hogy polgári engedetlenségként - egy öngyilkos akció keretében, - odaláncolom a testemet egy olyan Greenpeace-aktivistához, akinek jó segge van és kellően piciny kis toppocskában tiltakozik az öko-katasztrófák ellen !
Most pedig megyek, megiszom a kávémat és meglocsolom a kokacserjémet...
posted by Pierre at Monday, June 16, 2003

 
Ebben a pokoli hőségben folyamatosan kísérletezem egy számomra kedvező hűtéstechnika kifejlesztésével
Ma például nyolc darab extra-élettartamú jégakkuval az alsógatyámban indultam elintézni a napi dolgaimat.
Az indulást követő első száz méteren a tököm környékén nagyon kellemesen elzsibbadtam, aztán egy hirtelen irányváltást követően az egyik akku - sajnálatos módon - felcsúszott a seggembe.
Lenyűgözően hatásos módszer...
Hirtelen sok mindent megértettem a világ dolgaiból, főleg a Magnum fagyival kapcsolatban.
posted by Pierre at Thursday, June 12, 2003

 
Rudi barátom tulajdonképpen misztikus költő, aki hisz a Láthatalan Erőkben (emellett erős nemzész is, mert több szobányi gyereke van), ezért átnyargaltam hozzá és kértem tőle egy festékpatront a printerembe.
Miközben várakoztam az előszobában, hosszasan tanulmányozhattam, ahogy az egyik csemetéje egy félméteres vaníliarúddal piszkálja az orrát.
Egy kis piszka, egy kis kóstoló, egy kis piszka, egy kis kóstoló.
És itt jön az igazi misztérium: a vaníliarúd egyszercsak eltűnt a gyerek orrában !
Három tanulságot is levontam ebből, de a legfontosabb az az, hogy sohasem eszem többé Rudiéknél tejsodót.
posted by Pierre at Wednesday, June 11, 2003

 
- Szevasz fiú ! De jó, hogy pontos voltál ! - kiabálta nekem Gavras barátom a találkahelyen, a metró kijáratában.
Majd így folytatta:
- Megjegyeznéd nekem ezt a dallamot, mert én biztosan el fogom felejteni és akkor téged kérdezlek majd. Figyelj csak, ez az hogy...
Ekkor megvetette a lábát a kiáramló tömeg sodrában, mély levegőt vett, behunyta a szemét, kiemelte az állát és abban a hajmeresztő stílusában, eksztatikus üvöltésbe kezdett:
- Param-param-tampli-tam-tam-param-tampli-parararam...
A tömeg pánikszerűen kettéoszlott és menekülni kezdett, miközben szánakozva pillantottak rám, a bajokkal sújtott emberre, akinek a homlokára telepedett a bánat, amiért egy ilyen óbégató fickóval kell időznie.
Ez azonban az én barátomat cseppet sem zavarta és a feltámadt harci kedvével belevágott a következő strófába.
Megadóan hallgattam, hiszen megértettem végre, hogy "belső eredetű zajforrások hangszigetelése sérti a megengedett értékhatárt" kifejezés mit is jelent.

(Ez a bejegyzés csak a korábbi beírás ismeretében lenne értékelhető, azonban mindkettő a színvonaltalanság jeleit hordozza, ami kizárólag annak tudható be, hogy a Csajom alaposan felhúzta a libidómat, majd elment a családjához két napra, ráadásul és a szociális gondozóm is lemondta a mai kezelést. Marad tehát a pettingelés a zuhanyrózsával...)
posted by Pierre at Wednesday, June 11, 2003

 
- Talán időt kellene adnunk neki... - mondja a lakás tulajdonosa, aki két hete vár arra, hogy az a kibaszott műszaki ellenőr végre átadja neki a lakáskulcsokat és beköltözhetőnek nyilvánítsa az új kégliket.
- Talán pénzt kellene adnunk neki... - veti fel az átadandó lakások egyik leendő albérlője, aki két hete vár türelmesen arra, hogy barátaival végre elfoglalhassa azt a temérdek szobát, amiket aztán százféle parázna rítussal szeretne felavatni és magáévá tenni.
- Talán egy jólirányzott balegyenest kellene adnunk neki ! - ad hasznos javaslatot az egyik forró vérmérsékletű barát, aki két hete vár arra, hogy ne kelljen már megosztania a reggeli pirítósát azzal hirtelen nyakábaszakadt barátjával, aki "csak egy éjszakára" ugrott fel hozzá, mert rögvest átköltözik az új albérletébe.
A lakásokat átadó/átvevő műszaki ellenőr azonban úgy próbálja beállítani a munkáját, mintha az valami kényes és bonyolult feladat lenne.
Pokolian háklis az összes előírásra, mindent "csak a műszaki leírásnak megfelelően", semmi apró eltérés, semmi szemet hunyó praktika.
Hiába mondtuk neki, hogy bennünket nem zavar a nagyszoba légszennyezettsége, vagy hogy nincs korlát az erkélyen, illetőleg az sem, hogy az elektromos vezetékek földelése a zuhanyozótálcákban végződik, de mi még afölött is elnézünk, hogy a német precizítással összeillesztett konyhabútor szagelszívójából a dögkutakat megszégyenítő illat árad.
Ez az ember csak köti az ebet a karóhoz, mert szerinte "a belső eredetű zajforrások hangszigetelése sérti a megengedett értékhatárt".
Hát ki nem szarja le a belső eredetű zajforrásokat ?
Majd kussba lesznek a szomszédok !
Igaz, szomszédok ?
posted by Pierre at Wednesday, June 11, 2003

 
Egyre nehezebben viselem ezt a Nap-közeli hőséget.
Rövidesen elköltözöm és magamra hegesztem egy mélyhűtőláda tetejét.
Amíg a napi átlaghőmérséklet nem tér vissza negyvenöt fok alá, addig hét darab mélyhűtött broyler-csirkével fogok együtt élni.

posted by Pierre at Tuesday, June 10, 2003

 
Szeretem a statisztikát.
Segít a gyors és hasznos gazdasági döntéseim meghozatalában.
- Mennyi egy hajvágás ? - nyitottam be találomra egy hajszalonba.
- Kettőezerötszáz - válaszolta a fodrász.
Agyam azonnal dolgozni kezdett, akár egy gőzfűrész: az RAJTAM annyi mint, hajszálanként ötszáz forint.
Magára hagytam a borbélyt és kidolgoztam magamban egy gazdaságosabb megoldást.
Két sarokkal feljebb láttam leértékelve nyúlszőr-usankákat.
Vettem egy dússzőrűt.
Erősen verejtékezem alatta, de azért jól nézhetek ki, mert sokan utánam fordulnak.
És persze spóroltam ezerhármat is...


posted by Pierre at Friday, June 06, 2003

 
Nem tetszett nekem ez az ember a megállóban.
Lengén öltözött és olyan helyeken dudorodtak izmok rajta, ahol azoknak nincs helye.
Néhány foga hiányzott elől, ami szintén nyugtalansággal töltött el.
Állandóan engem nézett, mintha lenne rajtam valami különös.
Már-már hatalmába kerített a kétségbeesés, de türtőztettem magam és kivártam a legvégsőkig.
Hirtelen lépett oda hozzám:
- Neked egy távcsőre van szükséged, haver ! Egy éjszaka is látó távcsőre !!! - szuggerált engem.
- Tévedsz bazmeg ! Nekem egy negyvenkettes csőkulcsra van szükségem ! - válaszoltam elutasítóan, a konfilktushelyzetekre kidolgozott hangnemben.
- Václáv, hozhatod a kulcskészletet ! - intett a néhány méterre álló barátjának.
Hatszáz forintomba került ez a rossz helyzetfelismerés.
Ennyi pénzért hat darab szögbelövős csavarhúzókészletet is vehettem volna...
posted by Pierre at Thursday, June 05, 2003

 
Ha egy DMT-tartalmú (dimetil-triptamin) anyagot MAO-blokkolóval (például harmalinnal) kombinálunk, akkor az ayahuasca-italhoz hasonló érzéssel érhetjük el a hiperteret.
Az ayahuasca elsősorban a dél-amerikai sámánok kanalas orvossága.
Ha valami gondja-baja van egy ilyen varázslónak, akkor hátramegy a konyhába, húz egy kortyot ebből az italból, aztán uccu neki, valamelyik bokor mögött elrumbázgat egy éppen arra kolbászoló szellemmel.
Mikor aztán megvilágosodottan visszatér, már csupa hasznos tanáccsal tudja ellátni az itthon maradt barátait.
Én nem sok mindent tudok a hipertérről, de az már bizonyos előttem, hogy nagyobb választék van ott, mint egy kisállatkereskedésben és a tv-shop-ban együttvéve.
Legutóbb azonban valami lejárt szavatosságú italt kaphattam, mert a hozzám érkezett szellem levert volt és igen zsémbes.
Hiába kértem tőle, hogy szabadítson meg a hajhullástól, de legalábbis ossza meg velem az örök élet titkát, ő mindenáron csak a "Deep Purple diszkóritmusban" című lemezét próbálta rám tukmálni, féláron.
Ma igen nagy szükségem lenne egy szerelmes női szívre és egy jól szellőző lúdtalpbetétre, azonban félek, hogy megint egy gyakorlatlan szellem érkezik hozzám és valami ótvaros bóvlival próbálja kiszúrni a szemem.
A lét vagy nemlét kérdése ez számomra most ...

posted by Pierre at Wednesday, June 04, 2003

 
- Jaj, pontééged kerestelek ! - visította szenvedélyesen a fülembe a lány a maga utánozhatatlan hangképzésével, miközben hátulról belecsimpaszkodott a nyakamba.
Szeretem a váratlanul felbukkanó régi ismerősöket, de jobbszeretem, ha elölről támadnak, hogy legyen időm a menekülésre.
Ezt lányt még Barzini barátom mutatta be annak idején egy részeg pillanatában és azóta a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel az életemben, mint 'régi ismerős'.
Futurisztikus ruha- és sminkkombinációinak, valamint a gyalogkakukkra emlékeztető hangjának köszönhetően háromszáz méteres távolságból felismerem és ilyenkor ügyes manőverrel el is kerülöm vele a szellemi pettingelést.
Tegnap - miközben a Kedvesemre vártam és gyanútlanul telefonáltam, - ez a bestia hátulról ugrott a nyakamba (nem tudom, hogy milyen különleges ismertetőjelem van a tarkómon) és azonnal magával ráncigált az egyetem alagsorába, hogy egy nagyon fontos kérdés eldöntésében segédkezzek neki.
- Te ! Szeinted így jónézekki ? - nyitott könnyedén.
- Jól. - válaszoltam tömören, miután megszoktam a látványát.
- Akko vegyél máel feleségül, de mégma, mer holnap reggelre férjezettnek kell lennem !! - kellette magát tovább felém.
Felrémlett, hogy Barzini azt mesélte erről a lányról, hogy nagyon szőrös a lába, ezért megpróbáltam ügyesen kibújni a váratlan kérése alól.
- Ma ? - pillantottam az órámra - Ma sajnos nekem nem jó... - válaszoltam félénken és meggyőződés nélkül, majd gyorsan magára hagytam a lányt és visszaiszkoltam a találkozóhelyre, hogy el tudjak számolni magammal a Kedvesemnek.
Elégedett voltam magammal, hogy ilyen kategórikusan meg tudtam tagadni egy lánykérést.
Ilyen egy erős férfiakarat győzelme.
De miért kell egy lánynak MÁSNAP reggelre férjnél lennie ?
posted by Pierre at Tuesday, June 03, 2003

 
Hidegrázást kapok attól, ha valaki azt mondja egy filmre, hogy "elgondolkodtató".
A pokolba kívánom azt, aki elmagyarázza nekem, hogy egy étel AZÉRT finom, MERT egészséges.
Őszbe tekeredik a halántékom akkor, ha valaki a "szépség esztétikáját" akarja tolmácsolni felém.
Felfordul a gyomrom minden politikustól és attól is, ha valaki kólával higítja a konyakot.
De mától mégis legjobban az építési vállalkozókat utálom, mert sohasem tartják be a határidőket !!!

P.s.: Majdnem elfelejtettem, hogy még azt is utálom, ha kevés a mazsola a kalácsomban.
posted by Pierre at Monday, June 02, 2003

 
- Próbálj megütni - állt elém flegmán a tizenéves Tomika.
Vendég voltam tegnap ennél a háznál és - miután jóétvággyal megebédeltünk, - a sok gyerek (öt, vagy talán még ennél is több) előadta a kérődző felnőtteknek a frissen szerzett tudományát.
Volt benne kurnyadt éneklés, összecsuklott tótágas, noszogatós versmondás, szégyenlős csárdás...
Csupa ellenszenves produkció.
Ekkor állt elém ezzel az eredeti gondolattal a nagyobbacska Tomika, hogy az alaposan kidolgozott harcművészeti tudását rajtam kamatoztassa.
Én persze szívesen megütöttem volna bárkit ennyi hülye gyerekvers után, de mégiscsak én képviseltem a higgadt kívülállót, aki józan közönségként osztja a gratulációkat a fejlődő szellemeknek.
- Na, próbálj má' megütni ! - mondta nagyképűen ismét.
Bizony viszketett a tenyerem, hogy kiadhassam magamból a korábbi produkciókból bennem ébredt tehetetlen indulatot.
Lopva az apukára sandítottam.
Ő széttárta a kezét és értetlenül nézett vissza rám, hogy miért vagyok ilyen mulya, ha egyszer megüthetem, akkor rajta.
- Hova üssek ? - próbáltam ügyefogyottan elmismásolni a helyzetet.
Válasz helyett úgy térdkalácson rúgott ez a tetves kölyök, hogy felüvöltöttem.
A következő pillanatban reflexből olyan sallert nyomtam le neki, hogy a fiatal harcművész átesett a fotelban szunnyadó nagymamáján és a függönybe gabalyodva az ablak alatt kötött ki.
Utána ugrottam, hogy végleg leszámoljak vele, de legalábbis felsegítsem a padlóról.
Tomika nem sírt ugyan, ám egy kicsit sértődöttnek látszott.
Az anyuka csendben a kezébe temette az arcát.
A gyerekek kuncogva álltak és várták, hogy ki mögött kell felsorakozniuk.
A nagyika visszaaludt.
Az apuka végül elismerően csettintett. Kinyitott még egy üveg sört és így szólt:
- Látod Tomikám, mindig mondtam neked, hogy az irodalmat erőltesd ! A testvéreidnek mennyivel több sikerük volt ma !

A rossz pedagógiai érzékemnek köszönhetően tehát pont azt ütöttem tegnap, aki meg akart menteni a további rémisztő versektől.
Alkalmatlan vagyok még az apaszerepre.

posted by Pierre at Monday, June 02, 2003