2002. 12.
2003. 01.
2003. 02.
2003. 03.
2003. 04.
2003. 05.
2003. 06.
2003. 07.
2003. 08.
2003. 09.
2003. 10.
2003. 11.
2003. 12. eleje

--------

Akiket szeretek:

De'billog
Fisher99
miles
neuroLOGia
Plastik
Roboblog
Wotan...

Bp.underground
emese's photo blog

 
Az Olcsó Harsona eheti tartalmából:

- Szandi vidám jódlival ébreszti a szomszédokat, és szoptat
- Havas Henrik könyvet ír Garamvölgyi Lászlóról "Gyógyegér"címmel
- Kiszel Tünde, a híres magyar jetilány gyermekének legújabb fotói, seggből
- Zámbó Jimmy
- Marsi Anikó: "Mire felébredtem, ekkora lett !" (melltáró riport)
- Bajor Imre vicceseket mond (fotó)
- Pokrivtsák Mónika és az egyben lenyelt szafaládé
- Szatyor, a személyiségzavarral küzdő spermadonor jótékony cselekedetei a "Boldogtalan Szűzleányok" kollégiumában (egészen mély interjú)


posted by Pierre at Friday, November 28, 2003

 
Vannak elpusztíthatatlan dolgok.
Ilyen a Cosa Nostra, a hónaljszagom, vagy anyám rettenetes piskótája.
És ilyen a Kedvesem érthetetlen racionalizmusa is.
Vajon miért zavarja Őt, ha én fehéregérnek öltözve sétálgatok az életében ?

posted by Pierre at Thursday, November 27, 2003

 
A tizenhét éves Zsoltika puszta látványától is sokkot kapok, de hogy húsz percig legyek vele összezárva éjszaka, egy robogó autóban, a menekülés lehetősége nélkül, az önmagában is elég ahhoz, hogy inkább dinamit-rudacskákat szopogassak a Fókusz élő adásában.
A SEGA-játékokon és a mesterséges tartósítószereken felserdült legényke, akinek teste jelentős részét márkajelzések és audio-eszközök borították, azzal ütötte agyon az időt, hogy letekerte a száguldó autó ablakát, és megpróbálta lecsulázni a mellettünk elsuhanó közlekedési táblákat.
A menetszél erős ellenfélnek bizonyult.
A slejm-csokrok mindannyiszor a homlokán csattantak, amitől Zsoltika egyre eszelősebbé vált, míg végül nyers szavak kíséretében a sofőr tudomására hozta, hogy mennyire "szar ez a verda !".
A genetikailag túlmanipulált fiúcska ezzel be is fejezte a pajtáskodást, és dacosan bedugaszolta elálló füleit valami léleképítő zenével.
Nyugtalan lettem.
Először a fejét kezdte ingaszerűen előre-hátra mozgatni, majd a lábával trappolta el a mélyebb basszusokat, aztán tátogni kezdett, mint a nagymama, a torkán akadt halszálkától, végül - mikor teljesen átizzott rajta a zeneszó dallamvilága, - felbődült, mint egy ködben tévelygő vadszamár.
A sofőr ijedtében félrekapta a kormányt, és kis híján az útszéli bozótosba hajtott.
Zsoltika értetlenül figyelte a manővert.
Nem töltöttük az időnket azzal, hogy magyarázkodjunk neki.
Innen üzenem Zsoltika édesapjának, hogy Martonvásárnál kiraktuk a verdából a kölykét, mondván innen már biztosan hazatalál.
Volt rajta egy, az orrnyergéig lehúzott, össze-visszanyálazott, fekete satyka és ha jól emlékszem mindezt praktikusan ötvözte egy "éjjel is látó" napszemüveggel.
A walkman-t a szájába tettük és leukoplaszttal rögzítettük.
Nem integettünk neki, amikor eljöttünk.

posted by Pierre at Wednesday, November 26, 2003

 
Egyéb ötlet híján felkeltem ma reggel is.

Valamikor Einstein is így kezdte, aztán nekiült kitalálni, hogy miként működik a világ.
Neki persze volt tiszta zoknija hozzá.

posted by Pierre at Tuesday, November 25, 2003

 
Az elmegyógyintézetben tett látogatásom óta, újabb pszichés betegséggel gazdagodott, az amúgy mintaszerű életem.
A kleptománia sajátossága az, hogy az elkövető nem tesz különbséget a tárgyak önértékében, hanem ugyanolyan lelkesedéssel lop el néhány színes hurkapálcát, mint egy zsák csiszolatlan gyémántot.
Ma délelőtt például, merő kalandvágyból kilenc kockacukrot csentem el a sarki kávézóból (pedig köztudottan cukor nélkül iszom a kávét).
A patikában, amíg a gyógyszerész elment az orrcseppemért, kicsórtam a pult üvege mögé állított színes prosztata-prospektust, ami révén különösen izgalmas jövőképpel gazdagodtam.
Mindegy, képtelen voltam ellenállni a késztetésnek
A sikereimen felbuzdulva, végül elmentem fodrászhoz és bizony nem volt hiába: két csinoska hajtűvel gyarapodtam.
Az analitikusom szerint nem áll jól nekem, ezért zsebre rakta őket, de én ráhagytam.
Nálunk amúgy sincs szükség rá.
A Kedvesemnek már kihullott az összes haja tőlem.

posted by Pierre at Monday, November 24, 2003

 

posted by Pierre at Saturday, November 22, 2003

 
Attila mohón és mélyet harapott a sajtos-kolbászos szendvicséből, majd a falat mellé betolt a szájába még három-négy darab ecetes uborkát.
Rágás közben bevallotta nekem, hogy nyáron (itt kortyolt egyet a banánturmixából) New York-ban volt, és rátalált Jézusra.
Azóta (itt lenyelte azt a komposztot, amit eddig csócsált) benne lakik Jézus az ő szívébe.
Higgyem el, (újabb falat, uborkákkal) nincsen csodálatosabb érzés, mint amikor megtelik az ember a Szentlélekkel, (hörpintés a hóbagoly-takonyból) és csak az ő kifogyhatatlan szeretetéből táplálkozik.
- Most is benned van ? - szegeztem Attilának a kérdést.
- Örökre magamba zártam ! - válaszolta magabiztosan.

Azt hiszem, Jézusnak esze ágában sincs kijönni onnan.
Böjt nélkül pedig ki sem férne.

posted by Pierre at Friday, November 21, 2003

 
Szokatlan csend fogadott a szobában.
Kedvesem az ablaknál állt, és ahogy félig felém fordult, a holdfény rám égette a sziluettjét.
Odaléptem hozzá, átfogtam karcsú derekát és gyengéden magamhoz vontam.
Ő szelíden mosolygott, és behunyva ártatlan szemeit, engedékenyen hozzám simult.
Testünk összehangoltan vette fel a szerelem áramvonalát.
Tenyerembe fogtam hófehér arcát, megcirógattam bársonyos fekete haját, majd a fülébe suttogtam:
"Hol a faszomba' van a távkapcsoló ?"

posted by Pierre at Thursday, November 20, 2003

 
Faterom mindig azt mondta: "Csak azok az emberek idézgetnek másoktól, akiknek nincs egyetlen önálló gondolatuk sem."
Hát, tessék.
Remélem, legalább szó szerint idéztem az öreget.


posted by Pierre at Wednesday, November 19, 2003

 
Az aranykezű fogorvos gyanúsan méregette az öcsém arcát, majd felállította a diagnózist.
- A fog. A bal alsó hatos lehet minden bajnak az okozója.
Zseniális. Én meg már azt hittem, hogy attól ilyen dagadt a feje a tesómnak, mert belül hordja a bukósisakját.
Indítványoztam a dokinak, hogy ne sokat tököljünk, szabaduljunk meg attól a nyüves hatoskától.
Öcsém riadtan felnézett.
- Nam lahat makmantani ? - kérdezte kétségbeesetten a kipeckelt szájával.
Gyerekkora óta ragaszkodik a fogaihoz.
- Megteszünk mindent... - mondta a doki, de én közbevágtam, hogy nem lehet megmenteni, ki kell húzni azonnal, és ehhez a tervhez ragaszkodtam is.
Mondtam a dokinak, hogy az öcsike szerintem fél a fogorvostól, pedig egyáltalán nem kell félni a fogorvostól, de én azért bekísértem a rendelőbe is, hogy ezzel is bátorságot öntsek belé, és bizonyítsam, hogy egyáltalán nem kell aggódnia, mert a fogorvosok igen képzett emberek és fájdalommentesen képesek kikergetni a fognyüvőket, és rajtam is látható, hogy nem ijedek meg egy fogszakorvosi rendelőtől, bármennyire is rémisztő az, és az egészséges szájhigiéne egyik feltétele a fogkefe rendszeres használata, és nekem most csak azért nyirkos a tenyerem, mert nagyon meleg van a rendelőben.
Öcsémet pedig megvigasztaltam, hogy itt bizony már nem segítenek a kifejlett népi gyógymódok, a varjúürülék meg a beléndekes füstölés, de majd faragok neki vízilóagyarból egy remek hatoskát, ami jobb lesz, mint a régi, csak férjek egyszer a szájához.
Aztán meg különben is legyen férfi, és ne szarjon be egy kezeléstől.
Az asszisztens rám nézett, majd a dokira, végül kikísért a váróba.
Csendben leültem egy székre, békésen az ölembe tettem a kezeimet.
Aztán amikor meghallottam a fogászati fúró hangját, felpattantam a helyemről és a lehető legrövidebb úton távoztam.
Lemásztam az esőcsatornán keresztül.


posted by Pierre at Wednesday, November 19, 2003

 
A szomszédomban mindennapossá váltak a veszekedések, amelyek azután tanulságos porcelántörögetéssel, vagy éppen a rendőrség kiérkezésével zárulnak.
A vita kirobbanásának az oka általában az, hogy a Férj ártatlanul hisz a férfi-nő barátságban és egyáltalán nem érti, hogy a nejét miért zavarja az, ha ő (a Férj) egy másik nővel megy moziba, vagy másnak a kezét szorongatja holdtölte alatt.
A nehézfejű Feleség mindig értetlenül tamáskodik, és reflexből lekurváz minden idegen spinét, miközben plasztikusan körberajzolja, hogy mit is gondol az ilyesféle "barátokról".
Tegnap itt néhány részlet sajnos kimaradt előttem, mert a pont annál a falnál robbant fel egy aknavető gránát, amit a másik oldalról a fülemmel támasztottam.
Mire visszanyertem a hallásomat, addigra sajnos követhetetlenné vált számomra a sűrű érvelés, és én magam nem rendelkezem kellő láttató erővel, hogy visszaadhassam a szélsőséges állításokkal és képtelen fogadkozásokkal tarkított fenyegetőzéseket.
A vita egyhangúságát igazolja, hogy a zárójelenet minden este ugyanaz: mindketten meggyőzően biztosítják a másikat arról, hogy a rendes esti mészárlás után milyen örömteli lesz az életük majd egy nyugodt fegyházban.
Én nem értem, hogy művelt, intelligens nők, miért nem képesek elfogadni, hogy egy férfi túlteszi magát az ellenkező nem szexuális vonzerején, és barátként képes tisztelni bármilyen nőt, akinek kellő nagyságú mellei vannak.
Érzem, hogy nem vagyok egyedül kiszélesedett látókörömmel.
A kérdést ezért szívesen megvitatnám olyan felvilágosult nőkkel is, akik érzékenyek erre a témára, és küldenek nekem magukról egy egészalakos fényképet.

posted by Pierre at Tuesday, November 18, 2003

 
Egy linzertészta is nagyobb küzdelemre késztet egy kezdő szakácsnőt, mint amit Ramdane Serdjane mutatott be a szombat esti bayreuth-i bokszmeccsen Erdei Zsolt ellen.
Esetleg a magyar fiú rossz lehelete okozta a tutyi-mutyi francia vesztét, bár az is lehet, hogy a gall inkább a Wagner-fesztiválra készült, hiszen már az első menet elején részleteket adott elő Lohengrin legkisebb, de még lóbálható testrészéből.
Az igazi boksz szelleme eddig elkerülte Erdei Zsoltot, mint ahogyan a mozgásképes öklözők is.
Ideje lenne végre kilépni a homokozóból, eldobni a lapátkát és a vödröcskét, aztán jól homlokon baszni egy vérbeli harcost.
Ahogy azt Manny Pacquiao tette vasárnap hajnalban Marco Antonio Barrera ellen.
Azon a meccsen bezzeg az első sorokban ülő temetkezési vállalkozók is elégedetten ugráltak fel a helyükről, indulatos kiáltásokkal maguknak követelve az áldozatot.
Ott nem volt finnya.
Két férfi küzdött meg egymással.

posted by Pierre at Monday, November 17, 2003

 
Vacsora után felvettem a jambósapkámat és nekilódultam, hogy kidolgozott légzéstechnikával felfussak a hegyre, mert valahol azt olvastam, hogy az nagyon egészséges.
Huszonkilenc méter megtétele után olyan hangot hallattam, mint egy szigeteletlen ablakon átsüvítő huzat.
A tüdőm lemondóan legyintett egyet és magamra hagyott.
A látásom és a járásom dettó.
A meggörnyedten, a térdemre támaszkodva próbáltam az alapfunkcióimhoz elengedhetetlen mennyiségű oxigént juttatni a szervezetembe.
A fejemben ekkor már valami feketemise zajlott, ahol a megszállott ministránsok vért követeltek sátáni ünnepélyükhöz.
Emlékszem arra is, hogy egy osztrigaarcú fiatalember megállt mellettem és barátságosan hátba paskolt, hogy ne hívjon-e mentőt.
Megráztam a fejem, és a tarkómra toltam a jambót.
- Talán olyan rosszul nézek ki ? - kérdeztem zihálva, mert a feszült percekben mindig a legostobább kérdések jutnak az eszembe.
A fickó megnyugtatott.
Szerinte nem néztem ki rosszabbul, mint maga a fiatal Robert Redford, egy híres filmjének súlyosan megrongált kópiájában.
Négykézláb hazamásztam és otthon már éreztem is, ahogy átgázolt rajtam az Egészség.

posted by Pierre at Friday, November 14, 2003

 
Spinoza szerint minden a világon önnön létében akar tovább élni, a vaskályha például örökké vaskályha akar maradni, a jegenye pedig jegenye.
Csak azt tudnám, hogy mi a faszt képzel magáról az a borjúszelet, amit ma délután ettem.

posted by Pierre at Thursday, November 13, 2003

 
Kicsit betaknyosodtam, a szaglásom is exhumálásra szorult, ezért magamhoz vettem néhány pohár forró whisky-t, közben pedig felütöttem valami képes hetilapot, aminek az "azt csiripelik a verebek" rovatában a következő hírre lettem figyelmes:
"A festői szépségű Sarah Jessica Parker-nek, a Szex és New York című, világszerte népszerű tévésorozat sztárjának, van néhány kedvenc tréningnadrágja és pamutpólója, amelyeket még évekkel ezelőtt vett, és azóta is egész nap ezekben flangál.
Csak zuhanyozáskor válik meg tőlük, de az utóbbi néhány napban például egyáltalán nem is fürdött."
- Micsoda nő ! - sóhajtottam fel magamban.
A cikk így folytatta:
"A gyönyörű Sarah mostanság egyedül él."
Férfiasan beletöröltem az orromat az ingujjamba, és eltűnődtem a páratlan lehetőségen.
Találkoznom kellene valahogy ezzel a nővel.
Az orrom nyilvánvalóan megtette már az első lépést Sarah felé.

posted by Pierre at Thursday, November 13, 2003

 
Öcsém jutányosan vett magának egy szoláriumgépet, hogy amikor a jövő régészei ezer év múlva rátalálnak, neki akkor is egészségesen barna színű legyen a segge.
Önzetlenül javasoltam, hogy ha ennyire szeretne nyomot hagyni magáról az utókornak, akkor talán egy piramist is felhúzhatna magának a hátsó kertben, hogy Dzsószer fáraó után, KicsiSzatyor (vállalkozó és pénzbehajtó) masztabájára is rácsodálkozhassanak a jövő archeológusai.
Öcsém kelletlenül végighordozta rajtam tekintetét, majd közölte velem, hogy akkor is övé az első éjszaka joga.
A sors iróniája, hogy Öcsike, miután vacsorára megevett huszonhárom szelet rántott karajt, befeküdt a zsír új kvarcgépébe, és magzatpózban elaludt benne.
Az éjszaka hátramaradó részét végül egy salátaöntettel átitatott gyolcsruhában töltötte, kínlódva és nyöszörögve.
Reggel ugyan még nem bírta kinyitni a jobb szemét, és a kávét is csak az arcának a baloldalába csöpögtette, ám mindezt már olyan terpeszállásban tette, mint akiről hajdan a rodoszi kolosszust mintázták.
Amikor belekezdtem a múmiák túlbalzsamozásának veszélyeiről szóló beszámolómba, akkor már egész jól hallhatóan káromkodni is tudott egyet az összeszorított fogai között.
Csóró öcsém tehát nem hátrál, és halhatatlan lesz.

posted by Pierre at Wednesday, November 12, 2003

 
Amikor még visszataszító kinézetű kisfiúcska voltam, akkor állandóan apám nadrágszárának szegélyét húzkodtam, amikor elérkezett a "zöld óra", és a faterom magához szólította a Zöld Tündért.
Én is találkozni akartam ezzel a színes varanggyal, meg akartam ízlelni a jelenlétét, ballisztikus lekövetését, ami akkor - az én alabástrom-tisztaságú lelkemnek - még nem volt való.
A Zöld Tündér maga volt az abszint, egy méregerős ital, megbolondítva némi égetett cukorral és laudánummal.
Úgy gondolom, hogy Apám ezekben a zöld órákban könnyebben szemet hunyt a viselt dolgaim fölött, sőt talán még értelmet is talált a fejemben, ami nekem azóta sem sikerült, hiába is turkálok egyre mélyebben az orromban.
Aztán meghalt az apám, eltűnt az abszint, csak én maradtam továbbra is.
Visszataszító.

posted by Pierre at Tuesday, November 11, 2003

 
Mikor megérkeztem Gavras barátomhoz, ő már összetörten, egy szál faszban hevert a pamlagon.
A testének vázizomzata elunhatta magát, így ő lassan és magatehetetlenül a padlóra csúszott.
Az ilyen állapotú embereket jobb krimikben krétával körberajzolják.
Ami Gavras-ból még megmaradt, az éppen egy liter Pervij Olefin márkájú vodkával próbálta ötvözni a bánatát.
- Manyágos vagyok... - mondta nekem akadozva.
- Elfogyott a szőrtelenítőd ?
Keserűen felkacagott.
- A nőm... az én tündéralangyom...kiszeretett belőlem !
Mint az beszámolójából kiderült, Gavras egy felfokozott pillanatában megragadta a mandolinját, majd a "tündérangyalának" a házához rohant, hogy megpengesse neki férfias vágyódását.
A kalácsképű spiné helyett viszont egy kukoricán hízlalt, bajuszos férfi könyökölt ki az ablakba (a férj), aki meglehetősen szenvtelennek bizonyult az érzelmes ajánlatokra.
Gavras szeretett volna némi fazonigazítást végrehajtani a mukin, de az csak a házőrző kutyáit engedte szabadon.
Barátom a mexikói ugróbabok technikáját alkalmazva pattant a kocsijába, majd a sértett büszkeségét félretéve, padlóig nyomta a gázpedált.
Otthon aztán úrrá lett rajta a megcsalt szerető féltékeny bosszúszomja.
Mindez abban csúcsosodott ki, amikor plasztikusan előadta nekem, miként fogja kirúgni a szoknyavadász férj gerincoszlopát a koponyatetején keresztül, míg szabadon maradt kezeivel képzeletbeli lengőkkel operált az ipse állcsúcsán.
Feszültségterhes beszámolójának ezen a pontján azonban a hősszerelmes összeroppant, és zokogni kezdett.
Jobb ötletem nem lévén öntöttem neki még egy pohárral, majd az ágyába fektettem.
Az ügy állását majd átvizsgáljuk józanabb körülmények között.
Addig jobb, ha nem találkozik senki Gavras barátommal.
Csúnya látvány egy összetört szívű férfi.

posted by Pierre at Monday, November 10, 2003

 
Éppen egy fontos tárgyalásra indultam egy elsötétített üvegű hatos villamossal, amikor mellém lépett egy pazarul kicicomázott ember és azt állította, hogy ő egy bróker, meg hogy régóta ismer engem.
Nekem ugyan nem volt ismerős az arca, de emlékszem, hogy anno tőzsdecápa koromban vásároltam három darab MATÁV-részvényt, á nyolcszázhetvenkét forintért, amit aztán néhány nap elteltével nyolcszáznyolcvan forintért eladtam, ami ugyan nem rázta meg a világpiacot, ám mégis többet hozott a konyhára, mint amikor a puszta szemfogammal próbáltam fölfeszíteni a nagyapám széfjét.
- Na és... - kérdeztem vissza, miután úrrá lettem nosztalgikus izgatottságomon.
- Figyeljen rám ! Tuti üzletem van a maga számára. CSAK a maga számára...- mondta, majd egy nagyot nyelt és lopva körülnézett.
Madártávlatból részletezhetném, hogy milyen pénzügyi manővert rajzolt le nekem az ipse kettő perc alatt a Blaha Lujza téren azok részére, akik nem születtek madárnak, de maradjon csak a lényeg, ami az utolsó mondatban hangzott el:
- És azután risztelnénk azon a rahedli dohányon !
Teljesen elképedtem.
Pofonegyszerű tranzakció.
Fogom magam és mindenemet pénzzé teszem, majd ennek a szakembernek adom az összeget, aki rövid időn belül megsokszorozza és visszaszámolja a markomba azt, miközben én a nyakába borulok és áldást kérek a fejére.
Már láttam magam besétálni a kastélyomba a komornyikok és cselédek sorfala között, amikor ez a "risztelős" dolog mégiscsak szöget ütött a fejembe.
- Ácsi ! Hol itt a bibi ?
- Nincs itt bibi ! Ki van dolgozva a terv, Bélám ! - mondta elégedetten a bróker és elővett néhány papírt, hogy gyorsan kanyarítsam alá őket.
- De engem nem is Bélának hívnak ! - monologizáltam szőrszálhasogatón.
Az ipse előbb riadtan felnézett, aztán úgy szívódott fel, mint a pörköltszaft a sercliben.
Csak egy berregést és egy ajtócsukódást hallottam, a villamos pedig tovaszállt, a kastélyommal és a cselédeimmel együtt.
Egyetlen béláson múlt, hogy nem ragadtam torkon a szerencsémet.

posted by Pierre at Sunday, November 09, 2003

 
Kedvesem éppen a szokásos esti zöldség-kollekcióját fogyasztotta az étteremben, amikor belépett az idős bácsika, kezében több tucat dudvával.
Kidolgozott stratégiával lépett a gyertyák fényénél megbúvó párocskákhoz, hogy a gavallérokat ráébressze mobil virágkínálatának pillanatnyi szükségszerűségére.
- Olyan, mint a Köbüki ! - mondta a párom és egy újabb pálmalevelet tolt az arcába.
- A Köbükin bukósisak volt. Szerintem a Donald kacsára hasonlít - válaszoltam és elbűvölve figyeltem azt, amilyen jóízűen rágja Kedvesem a lombot.
- Ne csináld, mókuskám ! Tiszta Köbüki ! - mondta és félbeszakította a csócsálást.
- Donald kacsa...
Kedvesem mélyen beszívta a levegőt.
- Köbüki !
- Donal...
- Köbüki !!!
Az öreg érzelmes jelenetünk közepébe csöppent, mi pedig vérben forgó szemmel néztünk fel rá. Szó nélkül tovább lépett.
Tényleg volt benne valami köbükis, de azt taktikusan nem vallottam be.
Kazalnyi pénzt spóroltam vele.

posted by Pierre at Friday, November 07, 2003

 
Táncolás közben alapszabály, hogy ne lépj a partnered ruházatára, miközben ő a csipejét rázza, egy, mert égő, a kettő pedig az, hogy a szertelen szoknya könnyen öntudatra ébredhet és kifogásolható terepre kalandozhat.
- Bocsika - mondtam félszegen a duzzogó partneremnek, miközben lehajoltam a padlón pihegő ancúgért.
Acidos végtagjaim azonban a mozdulat közben beleakadtak a mellettem táncoló lány blúzába, amit erősen nehezményezett az ő partnere.
- Hémá ! - kiáltott fel a gülüszemű ellen-hím.
- Bocsika - mondtam megrészegülten a lány elővillant bájaitól, és kezemben az idegen ruhadarabokkal az asztalom felé indultam.
- Nemúgyvanaz ! - kiáltotta felém az idegen muki.
- Há'hogyvanaz...? - csatlakoztam illedelmesen a párbeszédbe.
Nem mintha bármilyen ütőképes tervem lett volna arra nézve, hogy "hogyvanaz", de a lányok fizikai vonzereje hatványozottan jelentkezett rajtam a második üveg vodka után, amiért készen álltam bárkivel megvitatni a szóban forgó kérdést.
- Tapizod a csajomat ?! - sivította a muksó a várostromoknál használatos hangerővel.
- Hamá' tenemteszed, pamutpöcs ! - fejtettem tovább a témát.
A fickó ekkor előreszegte az állát és olyan hangot hallatott, mint egy gyomorgörcsös harci elefánt.
Halványan derengett bennem, hogy még puszedli koromban is lovagiasan hagytam, hogy az ellenfél próbáljon először megütni, sőt kifejezetten kedveltem az efféle picsi-pacsikat, ezért magabiztosan felvettem a Szatyor-féle alapállást és úgy intettem a mukinak, ahogy azt a Matrix egy kevésbé izgalmas jelenetében láttam.
Az ilyen satuarcú véglények általában egy egyenes-horog kombinációval indítanak, amit becsukott szemmel is hárítok, aztán...
Mikor magamhoz tértem, kint már derűsen csiviteltek a madarak, noha én azt kívántam, bárcsak ne tennék.
Az ápolónő gondosan kicserélte a jeges tömlőt a fejemen, majd jókedvűen megpaskolta a pucér seggemet.
Magamra húztam a takarómat és elgondolkoztam azon, hogy újra kell vennem néhány koreográfiát abban a tetves tánciskolában.
Állítólag két hete új birkózószőnyegük is érkezett.


Szolgálati közlemény:
Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak az elégedetlenségét, akik kifejezték felém hiányérzetüket.
Jól esett, basszameg.

posted by Pierre at Thursday, November 06, 2003